A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - FEKETE ENDRE–PÁLFAI IMRE–BOGA TAMÁS LÁSZLÓ: Az Alsó-Tisza vidéki holtágak vízminőségének változása és rehabilitációs kérdései

Az oxigénháztartás mutatói alapján a többéves adatsor figyelembevételével a kémiai oxigénigény alapján a víz III. osztályú (szennyezett) víznek minősül. A biokémiai oxigénigény szerint szintén III. osztályú a víz minősége. Ugyanakkor az oldott oxigén koncentrációja alapján 9,4 mg/l átlagérték - a víz az első osztályú kategóriába tartozik. A nitrogénháztartás mutatóit vizsgálva megállapítható, hogy az ammónium-ion átlagos koncentrációja a vízben 0,59 mg/l - 0,17 és 2,39 rng/I szélső értékek és 0,47 szórás mellett - amely alapján a víz I. osztályú tiszta víz. Hasonló a helyzet a nitrit- és nitrát-ionok tekintetében is. A nitrit-ion átlagos koncentrációja 0,031 mg/l, a nitrát-ionoké pedig 0,7 mg/1. Ugyancsak I. osztályú a vízminőség az ortofoszfát-ionok és az összes foszfor koncentrációi tekintetében is. Az ortofoszfát-ion koncentrációja 0,03 és 1,2 mg/l között változott, átlagos értéke 0,2 mg/1. Az összes foszfor literenkénti mennyisége átlagosan 0,425 mg-ot tett ki. A fentiek alapján az a megállapítás tehető, hogy a holtág vizének kémiai paraméterei meglehetősen nagy szórással jellemezhetők. A szervetlen kémiai komponensek esetében a szórás az átlagérték 41 %-a, ugyanakkor a nitrogénháztartás és oxigénháztartás mutatói esetén ez 70-80 %. Ez azt jelzi, hogy a holtág vizének vízminőségi paraméterei meglehetősen érzékenyek a külső behatásokra, ugyanakkor abszolút értékük alapján vizsgálva azokat, megállapítható, hogy a külső terhelés nem okoz számottevő vízminőségromlást. Az utóbbi években sor kerül az ún. antropogén hatást mutató paraméterek vizsgálatára is. A fenolok, anionaktív detcrgensek, vas, mangán és egyes nehézfémek mennyiségének meghatározása történt meg 1988, 1989 és 1990. években . A víz összes vastartalma 0,21 és 0,79 mg/l érték között változott. Az átlagérték 0,42 mg/l, amely víz I. osztályú. Ugyan ezt tapasztaltuk a mangán esetében is, amelynek koncentrációja 0,03 és 0,18 mg/l értek közé esett, az átlagértéke pedig 0,09 mg/ I. Ennek alapján a víz szintén az I. osztályú kategóriába tartozik. A különböző nehézfémek - réz, higany ólom - koncentrációja sem haladja meg a kívánatos határétékeket, vagyis a tiszta vízre jellemző koncentráció értéket. A fenolok, detcrgensek literenkénti mennyisége sem magasabb, mint az I. osztályú, tiszta vizekkel szemben támasztott követelmények által előírt határétékek. 488