A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

4. szekció: Vízrajzi, víz minőségvédelmi méréstechnika és információs rendszerek - KOCH GYÖRGY–PÉTER PÉTER: A dunai vízhozam mérés korszerűsítése az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságon

(pl. a víztükör széle, kiegészítő mérés stb.) bevitelére, hibás adatok törlésére vagy javítására, beszúrásra stb. A szűrő végén egy olyan, a szokásosnak megfelelő (távolság szerint rendezett) szerkezetű jegyzőkönyv-fájl jön létre, amelyet a vízhozamszámító program használ.A vízhozamszámító programnak eddig elkészült fejlesztése része annak a programcsomagban tervezett nagyobb fejlesztésnek, amelynek eredményeképpen az adatbeviteli és javítási rész felhasználó - barátibb lesz, az eredménykimenet, a megjelenítés (grafika) valósághübbé válik. 3. A MÉRÉSI EREDMÉNYEK ELEMZÉSE A korábbi évek mérési eredményeit vizsgálva kiderült, hogy azok megbízhatóságát elsősorban a medermorfológiai paraméterek pontossága határozza meg. A két paraméter közül a vízmélység mérése korábban is ultrahangos mélységmérővel történt, tehát ezeket az adatokat megbízhatóknak tekinthetjük. A szelvénytávolság meghatározásánál előforduló kisebb hibák is jelentős eltéréseket eredményezhetnek. Például középvíznél egy 100 m hosszú alapvonalon 500 m-es távolság esetén 10 ' -nél 6 m, 30 '-nél 18 m, l°-os hibánál a szelvénytávolságban 37 m-es különbség adódhat. Középvíznél egy 25 méteres távolsághiba 5 m-es átlagos mélység és 1 m/sec-os sebesség esetén 125 m^/sec vízhozamkülönbséget ad, ami a mérést önmagában 5 %-os hibával terheli. Ugyanakkor lézeres távolságmérés esetén, és amennyiben a mérőhajó 10 méterrel a szelvény alatt vagy fölött helyezkedik el, a tényleges 500 m-es távolság helyett ferde távolságnak 500,10 m -t kapunk. A 10 cm-es mérési hiba ez esetben gyakorlatilag elhanyagolható ( a műszer felbontó képessége 10 cm ) Az összehasonlíthatóság érdekében vizsgálatunkban a lézeres távolságmérővel végzett 1991-1994 ( négy év ) közötti mérések eredményeit hasonlítottuk össze az 1987-1990 években geodéziai módszerrel ( teodolittal ) folytatott mérések eredményeivel. Szembetűnő, hogy még az olyan, viszonylag állandónak mondható mérési szelvényben is, mint a mohácsi, a teodolittal meghatározott víztükörszélességek pontjai rendkívül szórnak. Ezzel szemben a lézeres távolságmérővel mért víztükör-szélességi pontok szórása sokkal kisebb ( 3. és 4. ábra ) Hasonló megállapítás érvényes a mohácsi vízállás-vízhozam összefüggésekre is (5.és 6. ábra ) Az ábrákon a VITUKI által szerkesztett érvényes vízhozamgörbék szerepelnek. 665