A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - VÖRÖS BÉLA: A Harta–dunapataji sziget és mellékág rehabilitációja

A mellékág vízhozamának további növelését teszi lehetővé az 1543 fkm-nél lévő íves szabályozási mű és az 1541.5 fkm-nél lévő keresztgát részleges, a mederkotrással összhangban tervezett megnyitása is. A meglévő zártkerteket, hétvégi házas területeket tovább növelni nem célszerű, de ezeket felül kellene vizsgálni a jelenlegi szennyvízelhelyezés szempontjából. A természetes élővilág fokozottabb védelme érdekében meg kellene vizsgálni a jelenlegi védett területhez északra és délre kapcsolódó területek védetté nyilvánításának lehetőségét is. A távlati vízbázis védelme érdekében a tervezett kútsorok helyét biztosítani kell, a kijelölt védterűlet környezetében felül kell vizsgálni a szennyezőforrásokat, a tervezett hartai szennyvízbevezetést célszerű felülvizsgálni abból a szempontból, hogy az okozhat-e káros kolmatációt. A sziget, illetve annak környezetének területrendezési kérdéseit, a tervezési terület nagyságára három változat jöhet számításba: - Csak a szigetre készüljön rendezési terv. - A tervezés a nyárigát vonaláig terjedjen. - A tervezési terület a szigettől keletre, az 5 l-es főútig terjedjen. A számításba vehető rehabilitációs beavatkozásokat a 3.ábra szemlélteti. 3. ÖSSZEFOGLALÁS, ÉRTÉKELÉS. A mellékágak feltöltődése és a dunai kisvízszintek süllyedése miatt egyre jobban jelentkeznek a vízpótlással kapcsolatos igények. A bemutatott tanulmányterv tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a különböző érdekek összehangolása megfelelő kompromisszummal megoldható. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy rehabilitációs beavatkozás (kotrás, szabályozási mű megbontása, műtárgyépítés, stb.) költsége igen magas, esetenként elérheti, vagy meghaladhatja a 100 millió Ft-ot is A természetvédelmi szervek és az önkormányzatok szerint a mellékágak vízpótlásával kapcsolatos tevékenység és költségeinek viselése a vízügyi szervek feladata, mivel a mellékágak zöme a mederátmetszések során keletkezett és a mellékágak többsége vízügy kezelésben van. A jelenlegi vízügyi jogszabályok szerint a vízügyi szervek alapvető feladata a vízkárelhárítás (árvíz, belvíz, jég, vízminőségi kárelhárítás). Ezek a jogszabályok nem ismerik a kisvízi kár, illetve a vízhiány okozta "víz" kár fogalmát. Ebben a kérdésben célszerű lenne megkeresni a megfelelő megoldást. IRODALOMJEGYZÉK ADUVÍZIG - DUNA KÖR: A Harta - Dunapataji sziget és mellékág rehabilitációja (Tanulmányterv, 1994). 485