A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - ILLÉS LAJOS–KONECSNY KÁROLY–JUHÁSZNÉ VIRÁGH MARGIT: A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének vízforgalma és vízgazdálkodása

Az utóbbi néhány év száraz nyári hónapjaiban a Lónyay főcsatorna és az egyéb csatornák medre kiszáradt, miután vizutánpótlás csak a tározókból volt. A jelenség valószínűsíthető oka • A nyári időszakban, vízutánpótlás (a tározóleeresztésektől eltekintve) csak a talajvízből történik • A talajráállások több mint egy évtizede folyamatosan csökkennek és visszahúzódtak a csatornák fenékszíntje alá, ami helyenként a felszínalatti vizutánpótlás megszűntéhez vezetett. • Ezért a tározókból öntözési céllal leengedett vizek kb. 80 %-a - még felhasználás előtt - egyszerűen elszivárgott a csatornamedrekben. 1993. október 3-án - a vízforgalmi vizsgálatok keretében - expedíciószerű vízhozamméréseket végeztünk hét vízfolyáson, köztük olyanon is amelyiken nincs rendszeres vízhozammérés. A kijelölt mérőszelvények (26 db ) több mint felénél nem észleltünk vízmozgást, tehát a vízhozam 0,000 m

3/s volt. Ez részben az aszályos időjárással magyarázható, más esetekben pedig azzal, hogy a medrekben lefolyó kismennyiségű vizet a tározókban visszatartották. A legnagyobb vízhozamot a VII sz ff. Nyírpazonyi vízmércéiénél mértük, (0,237 m

3/s) de ez a víz jórészt a Harangodi tározó folyamatban levő leürítéséből származott. A főfolyás kemecsei torkolati szelvénynél - a két mérőszelvény közötti csatornaszakaszon beálló veszteségek miatt - a vízhozam már csak 0,033 m

J/s volt. A Nyíregyházi állomásra meghatározott területi párolgási értékeket az egész vízgyűjtőre érvényesnek tekintjük és ez az 1963-1993 közötti időszakban 504 mm volt, tehát legalább 350 mm-el (41 % -al) kevesebb mint a potenciális párolgás A nyári félévben (IV -IX) az éves evapotranspiráció 78 %-a (394 mm) a jellemző, a téli félévben csak 22 % (110 mm ) A Lónyay-föcsatorna vízgyűjtő összesített felszini vízmérlegének elemzéséhez két klasszikusnak számító vízháztartási modellt használtunk fel Az egyik a Brückner-PenckOppokov által a múlt század végén kidolgozott összefüggés, mely szerint: Cs=L+P* A (1) A másik a Lvovics féle vizháztartási egyenlet (1950) mely szerint Cs=Lf+Lg+P (2) és L=Lf+Lg (3) W=Cs-Lf (4) és P=W-Lg (5) ahol : Cs - csapadék, L - területi lefolyás, P - területi párolgás, A - vizkészletváltozás a vizsgált időszakban, Lf- a folyó felszini táplálása, Lg - a folyó felszínalatti táplálása, W - az egy év alatt a talajon átszivárgott vízmennyiség ( a növények rendelkezésére álló viz). A felszíni vízháztartás számszerűsített egyenletét diagram formájában az 5. ábrán mutatjuk be 248