A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - CSÖRGŐ GYULA–SZUNYOG ZOLTÁN: Vízrendezés a Duna-Tisza közén az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén
Az uralkodó szélirány NY-i, ÉNY-i, homokhátságon a defláció nagymértékű károkat okoz a mezőgazdaságnak és jelentős talajszállító hatása is van. 2.5. T a lajv íz viszonyok Az 1970-75-ös évekig viszonylag kiegyenlített talajvízszint 100-200 cm közötti (KNV) jellemezte a területet, amely utána a a napjainkig is csökkenő tendenciát mutat. A legmagasabb talajvízállások 1940-42, 1956, 1966-67, 1970-71 és 1975-ben fordultak elő. A nagy változások bekövetkezése miatt érdemes visszatekinteni a belvizes időszakokra vonatkozó talajvízszint értékekre is. A vizsgált terület NY-i részén, mintegy 25-30 %-án a KNV felszín alatti mélysége 150 cm-nél kisebb. A magasabb talajvízszintül területek a homokhátság mélyebb fekvésű területein jelentkeztek . A terület Tiszához közeli területein a talajvízszint mélysége a terület 50 %-án 100 cm-nél kisebb értekek fordulnak elö. Az 1975-ös évektől a napjainkig a talajvízszintek a sok évi átlag alá csökkentek, majd számos megfigyelő kútban minden korábbinál alacsonyabb vízállást mértek. A süllyedő irányzat napjainkban is tart. A talajvízszint süllyedése az 1956-75. évi KNV-hez képest átlagosan 1,7 m, de hátság tetején 3 m-nél is több. A talajvízszint süllyedés okaival több tanulmány is foglalkozott, melyeknek főbb megállapításai a talajvízszint csökkenés kialakulásával kapcsolatosan az alábbiak: - az 1971-től fokozatosan jelentkező csapadékhiány - a rétegvízkitermelés jelentős növekedése - az erdőterületek növekedése - a belvízlevezető csatornahálózat növekedése eredményezte a jelentős talajvízszint csökkenést. A felsorolás egyben a kifejtett hatás nagyságrendiségét is magában foglalja. A vizsgálatok megállapítása szerint a bekövetkezett talajvízszint csökkenést 50 %-ban a természeti tényezők, 50 %-ban az emberi beavatkozások okozták. 219
