A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - BALÁSHÁZY LÁSZLÓ: A kritikus vízháztartási helyzetből adódó környezetvédelmi feladatok a Duna-Tisza közi hátságon
leghatékonyabb megoldást a környezeti igénybevételek, igy elsősorban a vízkivételek esetére is kiterjesszük. E szerint: a technika mindenkori szintjének megfelelő, az adott környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, lehető legkevesebb vízkivétellel járó megoldás tekinthető a leghatékonyabb megoldásnak. Az igy értelmezett leghatékonyabb megoldásra való áttérést elő kell segítenie a tudományos kutatásnak és műszaki fejlesztésnek a gazdálkodás (mező-és erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, különféle ipari és jóléti tevékenységek) egyes területein. Az ilyen megoldások elterjedését kell ösztönöznie a gazdasági szabályozó rendszemek. Helyes lenne, ha az állami támogatások elbírálásánál differenciálási, sorolási szempont lenne a megoldás víztakarékos volta. Szorosan hozzátartozik ehhez a kis vizigényű növényfajták és gazdasági tevékenyégek térhódításának elősegítése is. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a vízhiányhoz való alkalmazkodás akkoris fontos, és valószínűleg az egyetlen reális lehetőség lesz a rentábilis gazdasági tevékenység folytatására a Hátságon, ha javulnának a térség vízellátási viszonyai,ha megépülnének a víz visszatartását, külső vízkészletből történő pótlását szolgáló művek. Nem várható ugyanis, hogy olyan sűrű csatornahálózat letesüljön, ami minden területhasználó számára hozzáférhetővé teszi a vizet. Az valószínűsíthető viszont, hogy a víznek a felhasználóhoz való vezetése jelentős költségekkel fog járni, és a magas vizdij majd önszabályozó módon szükségessé teszi a víztakarékosságot. A fenntartható fejlődés gondolatával szoros összefüggésben áll mindazoknak a fejlesztéseknek, beavatkozásoknak az elősegítése, melyek a helyi lehetőségek jobb kihasználását jelentik. Ilyenek lehetnek a bel vízelvezető rendszeren végzett átalakítások, melyek révén a rendszer alkalmassá válik a területről akár csak időszakosan elfolyó viz visszatartására, a talajvíz szintjének legalább a csatorna környezetében történő megemelésére. Ehhez kapcsolódóan fontos feladat megteremteni annak a lehetőségét, hogy ha az időjárási viszonyok változása következtében akár csak rövid ideig is, de keletkezne visszatartható vízmennyiség, azt tározni, eseüeg a felszin alá beszivárogtatni lehessen. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a vízelvezető és vizpótló (kettős működésű) rendszerek bizonyos korrekciójával, és a fenntartási munkák rendszeres végrehajtásával a terület egyes részein a szabad vízkészlet növelése lehetséges. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik a szennyvízcsatorna hálózattal összegyűjtött (illetve a térségben előirányzott fejlesztések eredményeképpen összegyűjtésre kerülő) szennyvizek helyben történő elhelyezése, hasznosítása. Ez természetesen csak a megfelelő tisztítás után lehetséges. Helyes lenne, ha a szennyvíz elhelyezésének fejlesztését szolgáló különféle központi támogatási források (pl. Céltámogatási rendszer, VA és KKA) felhasználási irányelveibe bekerülnének ezek a szempontok is. A térségi környezetpolitika kialakítása során szem előtt kell tartani, hogy vizet pótolni csak vizzel lehet. Foglalkozni kell a Dunából, illetve a Tiszából történő vizpótlás lehetőségével. Ezzel kapcsolatban a környezetvédelmi részvételnek elő kell segítenie hogy környezeti hatásaiban ismert és elfogadható műszaki megoldások kerüljenek kiválasztásra, a döntés a közvélemény bevonásával történjen. Tekintettel arra, hogy a vizszintsüllyedés szoros összefüggésben van a térségben végzett különféle gazdálkodási (mezőgazdasági, vízgazdálkodási stb.) tevékenységekkel, a helyzet javításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a víztakarékosság, a vízvisszatartás elősegítése, 92
