A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - VASVÁRI VILMOS: A légnyomás hatékonyság meghatározása a rétegvíz-készletek változásának hatékonyabb becslésére

Egy szubjektív módszer például egy adott réteg légnyomás hatékonyságának meghatározására a következő: egy mérési sorozatból egy nagyobb légnyomás változást kiválasztunk és azt a hozzátartozó nyomásszint változással összehasonlítjuk. Egy másik lehetőség abban áll, hogy a légnyomás hatékonyság becslésére különböző értékeket választunk ki, majd azokkal korrigáljuk a mért nyomásszint idősort. A helyes értéket akkor találtuk meg, ha a légnyomás és nyomásszint idősor se azonos, se ellentétes értelmű hasonlóságot nem mutatnak. A fenti módszerek gyengéje, hogy az eredmények a szubjektivitásból adódóan nehezen követhetőek, valamint durva pontatlanságok léphetnek föl. Schenk (1973) egy hárompontos számítási módszert javasolt egy objektívebb érték meghatározásának az érdekében. Egy konstans utánpótlódású időszakban, amikor az elszivárgás ill. a vízkivétel ugyancsak konstans, három egymást követő időpontban meghatározható a nyomászszint (h

v

i), valamint az egyenértékű vízoszlopra átszámolt légnyomás értékek (h,,), melyek egy konstans időintervallumon belül követik egymást. A három egyenletből álló egyenletrendszer megoldása a fenti értékpárokra a következő eredményt adja a légnyomáshatékonyságra: h , - 2h + h

v, BE = - — Ti Ü (1) hi.r

2

hu

+

h

1.3 Amint arra maga Schenk is utalt, különös ploblémát okoz a megfelelő időszak kiválasztása, továbbá az, hogy kisebb mérési hibák is jelentősen befolyásolják az eredményt /5/. Rojstaczer (1988) elméleti megfontolásokból egy, a ti'pusgörbék illesztésén alapuló módszert javasolt, mely kézzel hajtandó végre és így nehezen kivitelezhető. Kétségtelenül megkapható azonban az alacsony frekvenciájú légnyomás ingadozások vizsgálata nyomán, a félig áteresztő fedőréteg vertikális áteresztőképességi tényezője /4/. Egy objektív, statisztikai, számítógépre is jól adaptálható eljárást dolgozott ki Clark (1967) a légnyomás hatékonyság kiszámítására, mellyel egyértelműen és nagy pontossággal meghatározható a keresett érték. Az eljárás egy kettős, módosított összeggörbe előállításán alapul. Egy derékszögű koordinátarendszerben az 63