A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MÜLLER PÁL–ROTÁRNÉ SZALKAI ÁGNES–TÓTHNÉ MAKK ÁGNES: A Duna-Tisza köze genetikus földtani modellje vízföldtani kiértékelés céljára
4 REGIONÁLIS DISZKORDANCIÁK ÉS HIÁTUSOK Rétegsorainkban a fiatal harmadkorban három regionális diszkordanciát tudunk kimutatni: 1/ a felső-miocén (pannóniai) és az idősebb miocén/preneogén, 2/ a felső-miocén (pannóniai) és a pliocén, 3/ a pliocén és a pleisztocén között. A paleomágneses és őslénytani vizsgálatok szerint területünkön a szarmata és pannóniai között kb. 2 millió évnyi, a másik két diszkordancia esetén 1,5-1,7 millió évnyi hiátus mutatható ki, ami a leülepedéskori és a lepusztulás következtében előállott üledékhiányból adódik. A SZELVÉNYEK KIÉRTÉKELÉSE A szelvényeken elkülönítettük az egyes, genetikailag eltérő főbb fácieseket (3., 4. abra). A genetikai egységek eltérő vízföldtani tulajdonságúak, ezért ez a felbontás a vízföldtani modellezés jó alapjául szolgál. A terület földtani felépítését Ny-K-í és É-D-i szelvények mentén vizsgáltuk (ezek helyszínrajzát Id. az 1. ábrán), egy részterületről számítógéppel szerkesztett tömbszelvényt mutatunk be a 4. ábrán. A Ny-K-i szelvények felépítése egyszerűbb (ami a terület nagyjából DNy-ÉK irányú pásztás elrendeződéséből is következik). Eszerint -- amint az köztudomású is -- a medence K-i irányban általános mélyülést mutat (a tömbszelvényen fentről lefelé, 4. ábra), azaz az azonos litosztratigráfiai egységek egyre mélyebb helyzetűek, és általában vastagabbak is. A pannóniai feküje a legmagasabb helyzetben a legdélebbi keresztszelvényben adódott (Bácsalmás-1=Bacsalm, Bácsborsod=Bk10420). Igen lényeges ősföldrajzi különbség, hogy kb. Dunapataj és Kalocsa közötti vonaltól északra a szelvényeink nyugati részén a pliocén (Nagyalföldi Formáció) üledékek hiányzanak; legészakibb szelvényünkben (Dunavecse-Nyárlőrinc) a nagy vastagságkülönbségek miatt vetőt feltételeztünk Kecskemét és Kerekegyháza (BK13795 és BK924) között, összhangban Franyó (1980) véleményével. Az É-D-i szelvénysorozaton (4. ábra) jól kivehető, hogy a vizsgált medencerész mind dél, mind észak felé sekélyebb, legmélyebb zónája Kalocsa (dél)-Kiskunhalas térségében mutatkozik. Az északi területeken (KecskemétKerekegyháza térsége, valamint nyugaton le egészen Dunapatajig) szintén hiányzanak pliocén képződmények (Nagyalföldi Formáció). Az É-D-i szelvénysorozaton a medencefelépítés pásztás jellege is jól megmutatkozik. Az így elkészült szelvénysorozattal — ami a számítógépes feldolgozás előnyeiből adódóan folyamatosan, igények szerint bővíthető - a terület földtani felépítéséről három dimenziós képet alkothatunk. Az egyes fúrásokban elkülönített fáciesek területileg jól követhetők. Ezek alapján a Pannon medence egészéről 57
