A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - LIEBE PÁL: A talaj- és rétegvizek kapcsolata a Duna-Tisza közén
párolgásra, hanem a talajvíz táplálására fordítódik. Az ilyen mesterséges utánpótlás a tavaszi időszakban visszatartott felszíni vizekből is lehetséges. Szóba került külső forrásokból származó felszíni víznek a területre vezetése és beszivárogtatása is ( Pálfay, 1994 .). A jelenlegi felszín alóli víztermelés - a korábbi optimista számításokkal ellentétben - átlagos utánpótlódási viszonyok között is eléri a kitermelhető maximumot, ezért jelentős további növelésre nincs lehetőség. Hosszabb távon szóba jöhet a terület Ny-i peremén található dunai partiszűrésú készletek igénybevétele és a terület koncentrált vízigényú helyeire való vezetésével a meglévő rétegvíztermelés kiváltása is. Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy a talajvízháztartásra, annak várható változásaira, a területhasználattal való összefüggéseire, valamint kívánt helyzetére vonatkozóan még nagyon sok az ismerethiány. Mivel tízmilliárdos költségvonzatú kérdések eldöntéséről van szó, az ismerethiányok csökkentése alapvetően fontos, hiszen a szükséges ráfordításoknál jóval nagyobb károk keletkezhetnek, illetve megtakarítások maradhatnak el a vizsgálatok elhagyása esetén. Figyelembe kell venni, hogy a lassan kialakult káros jelenségek csak hosszabb idő alatt szüntethetők meg, az intézkedésektől az eredeti állapot azonnali helyreállítása nem várható. 48
