A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - VÖRÖS LAJOS–CSÁNYI BÉLA–V. BALOGH KATALIN–PRÉSING MÁTYÁS–PERÉNYI MIKLÓS: Ipari és kommunális szennyvizek hatása a Séd–Nádor vízrendszer élővilágára

Az áramló vizekben élő zoobentoncsaládok szennyezéssel szembeni eltérő érzékenységén alapuló szabványosított vízminősitö eljárást (6) is felhasználtuk a vizsgált folyószakaszok jellemzésére. 3. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉSÜK 3.1. A szabacLammónia koncentrációja és a vízrendszer halfaunája Mindkét mérési időpontban nagyon magas NH4-N koncentrációkat (13 mg/l és 18 mg/l) mértünk már az 1. mintavételi ponton. Ezek az értékek a Veszprémi séd felső szakaszának jelentős szennyezetségére utalnak. Olyan mértékű ez a terhelés, hogy a további szennyvízbevezetések alig növelik meg a Nádor-csatornában az NH4-N koncentrációját. 1994 szeptember 1-én az 1. és az 5. pont között tartósan magas maradt a víz ammóniakoncentrációja, ettől kezdve mennyisége tendenciózusan csökkent. 1994 szeptember 21-én az NH4-N koncentráció csak a 6. mintavételi pont után kezdett el csökkenni A szabad ammónia-koncentrációk (Lábra ) 1994 szeptember 1-én a Nádor-csatorna teljes vizsgált szelvényében meghaladták a MOLNÁR ÉS SZAKOLCZAI (5) által tömeges halhullást prognosztizáló, 400 pg-1 NH4-N határértéket. Ennek ellenére a vízfolyás két leggyakoribb halfaját a gyöngyös razbórát (Psendorazbora parva Schegel) és az ezüstkárászt [Carassius auratus gibelio Bloch) tömegesen észleltük az 5. mintavételi ponton, ahol a szabad ammónia koncentráció 1740 pg/1 volt. 1994 szeptember 21-én a 4. mintavételi pontig a szabad ammóniakoncentrációk 100 és 200 pg/1 közöttiek voltak, azaz mintegy egytizedét tették ki a korábbiaknak. Az 5. ponttól kezdve koncentrációja jelentősen megnőtt, a 7. ponton meghaladta az 500 pg/1 értéket (1. ábra). A halakra veszélyes szabad ammónia koncentrációk mértékére nézve az irodalomban nagyon eltérő adatokat találunk. MOLNÁR & SZAKOLCZAI (5) szerint 200- 500 pg/1 töménységben hosszabb-rövidebb idő alatt már mérgezést okoz, 500 pg/1 felett pedig gyorsan lezajló tömeges halpusztulást eredményez. Mások a veszélyes koncentrációküszöböt 1000 pg/l-ben, a toxikus határt pedig 2000 pg/l-re teszik (7). Sem az első sem a második mintavételi időpontban nem észleltünk halpusztulást, az említett két halfaj az 5. ponttól végig jelen van a vízfolyásban, ami azt jelenti, hogy mindkettő képes 2500 pg/1 szabad ammónia koncentrációt elviselni. A Nádor-csatorna halfaunája gyakorlatilag e két ellenálló és gazdaságilag értéktelen halfajból áll, amelyek minden 450