A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - SZABÓ LAJOS: Az árvízvédelmi művek állapota és a védelmi biztonság helyzete a Duna bal partján Solt–déli országhatár között

Azokban a szelvényekben, ahol a számítással igazolt alaperősités nem nyújtott elegendő biztonságot, ott egyedi beavatkozást is előirányoztunk. /Ellennyomó medence, hullámtéri régi anyagnyerőhely betöltése./ Terhelés csökkentő módszerként alkalmaztuk a hullámtéri anyaggödör betöltését. Gátkoronát összhangban a jobb parti védvonallal az 1957 évi mértékadó jeges árvízszint és az l,o m-es magassági biztonsági előirásnak megfelelően terveztük. A töltéstest 6 m széles koronával, ls3 vízoldali ás 1:4 mentett oldali rézsűkkel épült. Általában mentett oldali erősítést alkalmaztunk, a meglévő töltésszelvény vizzárósága erre lehetőséget adott. Kivételt jelentett a települések belterületi szakasza, ahol a hullámtér felőli földmunkákkal mintegy 25-3o db lakóépület kisajátítását tudtuk elkerülni. Az épitéai sorrendet befolyásolta a kisebb védőképesség és a szkréper, valamint a hidromechanizációs technológiához szükséges munkaterület folyamatos biztosítása. Technológiai arányok: szkréper hidromechanizáció távszállítás tervezett tényleges 44 % 68 % 56 % 17 % 15 % Anyaggödrök nagyrészét a hullámtéri területen jelöltük ki, több esetben vállalva a nagyobb szállítási távolságot, amely összehasonlítva a kisajátítási ós a területigénybevételi dijakat még mindig kedvezőbb megoldást adott. Az anyaggödröket, beleértve a korábbi évtizedekben kitermelteket is, tereprendeztük éa fásítással hasznosítottuk. Véderdő telepités összesen 142 ha területen történt. Kalocsa és Úszód térségében ahol a védvonal közvetlenül a vízparton húzódik a dunai partvédőmű kőszórással történő pótlásá444