A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - VÖRÖS LAJOS–V. BALOGH KATALIN: Az osztrák vízlépcsők hatása a magyarországi Duna-szakasz trofitására

A Duna gödi szakaszán korábban a fitoplankton elsődleges termelését 1971-óta sötét-világos palack módszerrel oxigén indikálással mérték a vízfelszínen, a vízoszlop közepén és a fenék közelében (5, 7), a dunavíz fényáteresztő képességének mérése azonban csak laboratóriumban folyt (3, 6). A Duna magyarországi szakaszán a vízalatti fényviszonyokat ezideig 'in situ' nem mérték. 2. CÉLKITŰZÉS A Duna gödi szakaszán végzett méréssorozat célja a vízalatti fényklíma, a lebegöanyagok koncentrációja valamint az elsődleges termelés közötti összefüggések kvantifikálása volt. 3. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételeinket és 'in situ' méréseinket a Duna Budapest feletti szakaszán Gödnél (1669 fkm) a folyó sodorvonalában havi gyakorisággal 1991 -ben végeztük. A mérést időpontokhoz tartozó vízhozamadatokat az Országos Vízrajzi Szolgálat Évkönyvéből (18), a globál sugárzási adatokat pedig az Országos Légkörfizikai Intézet adatbázisából vettük. A vízalatti fényintenzitást LI-COR radiométerrel mértük I.I-192SB (2 7t) quantum szenzorral. A lebegtetett hordalék mennyiségét gravimetriásán határoztuk meg. Három párhuzamban 500 ml vízmintát szűrtünk le 0.45 pm-es membránűlteren, melyeket 105 °C-on szárítottunk. Az a-klorofill koncentrációt spektrofotometriás eljárással, metanolos extrakcióval határoztuk meg (9). A fitoplankton elsődleges termelését 1

4Cmódszerrel (19) mértük 'in situ' inkubációval. A felszíntől 175 cm mélységig 7 különböző vízmélységben (+ 1 sötét párhuzam) horizontálisan felfüggesztett 100 ml-es Pyrex palackokban inkubáltunk 80 ml vízmintát 0.4 Mbq NaH

1

4C0

3 hozzáadásával 10-14 óra között. A mintákat sötétben szállítottuk a laboratóriumba, ahol azokat 0.4 pm-es cellulózacetát membránfilterre szűrtük. A filterekről a nem inkorporálódott 1

4C-t sósavgőzzel eltávolítottuk, majd 20 ml Bray-féle szcintillációs koktélban mértük a filterek radioaktivitását LKB 1211 RACKBETA liquid szcintillációs számlálóval. A fitoplankton 1

4C-felvételéből és a víz alkalinitásából számított C0

2 koncentrációjából számítottuk ki az algák fotoszintézisét. A világos minták C0

2-felvételéből levontuk a sötét palackokban mért C0

2-fixácíót. 4. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉSÜK A lebegtetett hordalék mennyisége 3.6 és 100.9 mg l

1 között változott a mérési időpontokban, éves átlaga 33.95 mg l"

1 (1. táblázat) volt, mely nem tért el a 80-as években észleltektől (8). A helyszíni vízalatti fénymérések alapján a vertikális extinciós koefficiens (K) 1.52 és 3.96 között változott (1. táblázat), aminek alapján az eufotikus vízréteg vastagsága (4.60/A1 1.16 3.0 m közöttinek adódott (1. táblázat). A vertikális extinciós koefficiens értékét alapvetően a lebegtetett hordalék és az algák mennyisége határozta meg a következő egyenlet szerint: 420