A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - LÁZÁR MIKLÓS–TÖRÖK IMRE GYÖRGY: Jégjelenségek, jégvédekezés az Alsó-Tisza vidékén

Allójeges és jeges napok száma Tisza, Szeged (1895/96-1991/95) 120-] 110 1805/Se 04/05 14/15 24/25 34/35 44/45 54/55 M/05 74/75 84/85 S4/S5 Ty Ülójege« napok j j Jeges napok jégtörésre is sor került. Az adatsor az árvizekhez hasonlóan szembetűnő periodicitást mutat. Hosszabb tartós jeges telek között néhány éves enyhe időszakok figyelhetők meg (1920-as évek, 1950-es évek eleje) 1974/75 óta erőteljesen rövidültek a jeges időszakok, pontosabban csak néhány kemény tél fordult elő. Kérdés: vajon ez a globális éghajlat változásnak vagy a kiskörei és a törökbecsei duzzasztók üzembehelyezésének következménye? Esetleg együttes hatásnak tudható be? Ezen kérdés egyértelmű, vitathatatlan megválaszolására nem vállalkozhatunk, de érdemesnek tartjuk a kérdést elemezni. Leszögezzük mindenesetre, hogy globális éghajlatváltozás esetén a szélsőséges helyzet előfordulásának esélye növekszik, a vízlépcsők közül pedig különösen a törökbecsei hatása biztosan érzékelhető. A törökbecsei vízlépcső üzembehelyezése óta hajózási okokból téli duzzasztás következtében a szegedi kisvizek 2-2,5 m-rel magasabbak. Azóta ráadásul a jugoszláv szakasz manipulálása rendszeressé vált. A műtárgy-védelem és a kőolaj víziszállítása érdekében az enyhébb jeges teleken a felvízen Kanizsáig (148 fkm) rendszeresen feltörik, mozgásban tartják a jeget déli szomszédaink. A Tisza legalábbis a Maros torkolatáig ezáltal befolyásolt tehát nem mindig természetes és a korábbiakkal összehasonlítható jégállapotokat észlelnek Szegeden. A jeges időszakok periodicitására magyarázatul, az azt kiváltó hőmérsékleti 413