A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - KOVÁTS GÁBOR: Az árvízvédelmi biztonság helyzete az ATIVIZIG-nél

mögötte érezték a mindenható politikát, részben mert a sajtó olyan felfokozott hangulatot teremtett, mellyel senki nem mert szembe helyezkedni. Ha egyrészt sokkal kisebb a bevethető erő, nyilvánvalóan nincs korlátlanul pénz (hetvenben erre senki nem figyelt), tehát a mérnöknek újra számolnia kell, sokkal fontosabb lesz a jelenség felismerésén túl annak pontos meghatározása, hogy kell-e beavatkozás és milyen tartalmú. Már csak azért is, mert nem lesz lehetőségünk egyszerre, mindenütt "túlerőt" alkalmazni, újra el kell fogadnunk az ésszerű kockázat elvét. A társadalom pedig egyik oldalon változatlanul elvárja a 100 %-os élet és vagyonbiztonságot (a közvélemény kutatások is azt mutatták, hogy ez mélyen beivódott a köztudatba), másik oldalon nehezen fogja viselni, hogy árvízvédekezési éles helyzetben nincs demokrácia. Különösen így lesz ez egy nem 1970-es méretű, tehát LNV közeli vagy azt meghaladó, hanem "csak" sima harmadfokú árvíz, mondjuk szegedi 850-es víz esetén. Ma sokat beszélünk az árvízvédekezés társadalmasításának szükségességéről, holott az árvízvédekezés 1970-ben elfogadottan társadalmi feladat volt, melyben azonban az akkor még nagytekintélyű vízügy szakmai vezetését mindenki elismerte, ma ez a tekintély le van járatva, viszont kérdés, hogy a polarizálódott társadalom megmozdítása hogyan lesz lehetséges. A bemutatott táblázatból nyilvánvaló, hogy az Alsó-Tisza vidéken az árvízvédelmi müvek kiépítettsége összességében az elmúlt 25 évben jelentős mértékben javult. Sajnos azonban itt az átlagszámok csak azt jelentik, hogy lehet súlyozni a védekezés kapcsán a korlátozottan rendelkezésre álló erőket, de nem felejthető el, hogy nem az átlagérték, hanem a "leggyengébb" láncszem a mértékadó? 397