A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MAJOR PÁL: A talajvízszint-süllyedés megítélése a talajvízháztartási-mélység függvényének alapján. Az erdők szerepe a talajvízszintek alakulásában
azt találtuk, hogy homokterületen , 3 méter körüli talajvízmélység esetében, túlnyomóan fekete és erdei fenyőkből álló, 9-27 éves, kb 1 fa/10 m 2 sűrűségű, síkvidéki erdők tömegének négyszeresére való növekedése, a tényleges párolgási érték kétszeresére történő növekedését eredményezheti, átlagos meteorológiai körülmények között. Úgy gondoljuk, ez a tájékoztató érték is felhasználható, ha Duna-Tisza közi erdeink hatását a talajvízszintek alakulására, az eddigiekhez képest valamivel pontosabban akarjuk értékelni.Természetesen a legmegfelelőbb lenne, ha 4-5 kiválasztott helyen, a fentiekben körvonalazott vizsgálatokra alkalmas megfigyelő helyeket rendezhetnénk be, mint azt korábban, mintegy évtizede javasoltuk egy országos síkvidéki állomáshálózat létrehozásának keretében. Sajnos nemhogy ez nem valósulhatott meg, de azóta még a Komlósi telepi VITUKI állomás is megszűnt. 3. A TALAJVÍZSZINT-SÜLLYEDÉS NÉHÁNY KÉRDÉSE A TALAJVÍZHÁZTARTÁSI MÉLYSÉGFÜGGVÉNYEK ALAPJÁN A vízháztartási egyenlet köztudottan, időben nem együtt jelentkező tényezők között létesít kapcsolatot, hiszen jól tudjuk, hogy a talajvizet elérő, u.n. tényleges beszivárgás szinte csaknem kizárólag a téli félévekben, míg a talajvízből történő párolgás a nyári félévekben fordul elő. Ha azt vizsgáljuk, hogy az egyes paraméterek hogyan változnak a mélység függvényében, akkor jutunk el a talaj vízháztartási mélységfüggvények fogalmához. Irodalmi adatok, de elsősorban a Komlósi kísérleti telepen végzett több évtizedes lizimétervizsgálati adatok alapján írtuk fel végül is a talajvízből történő párolgás mélységfüggvényét, és állítottuk azt, hogy a beszivárgás mélység szerinti értéke konstans, tehát, hogy egy felső kisebb vastagságú fedőrétegben történő lekötődés után, a különböző mélységekhez azonos mennyiségek szivárognak le, csak a mélyebb szintekre egyre nagyobb késleltetéssel [7], A j..v-.és a 4.sz. ábráko n kisérjük nyomon, hogy mit mondhatunk a Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedésről egy erdőn kívüli területre ( 3.sz.ábr a ). és egy erdős területre ( A.sz.ábr a ) felvázolt mélységfüggvény alapján. Az ábrákon reális, de nem konkrét értékeket ábrázoltunk, mindkét esetben az 1980. és az 1985. évekre, feltételezve, hogy a legnagyobb süllyedések közeli területen vagyunk. Ne felejtsük el, hogy már az 1980. évben is legalább a süllyedés 6.- 8. évében voltunk. Az erdőn kívüli területen szántóföldet tételeztünk fel, 1,4 mes gyökérzónával, míg az erdő területen feltételeztük ( telepi tapasztalatok alapján), hogy az ottani fenyők gyökérzónája, mintegy 4 méteres mélységig képes követni a süllyedő talajvizet. A 3.sz. ábrá n a párolgás mélységgel változó veszteségét a leszivárgás és a lefolyás konstansnak feltételezett értékével növeltük meg, míg láthatóan a beszivárgás kisebb értéke jelzi, hogy az átlagos mélységben nincs egyensúlyi állapot, a pillanatnyi egyensúlyt az biztosítja, hogy figyelembe vettük, hogy az évi süllyedés tározott vízmennyisége is felhasználásra került 1980-ban. A tényleges talajvízszint süllyedések alapján teljesen reális, hogy 1985-ben a talajvíz évi átlagos mélysége már 300 cm. Ebben a mélységben viszont már a kritikus talajvízszint alatt vagyunk, ahol a talajvízből már nincsen párolgás. Normális esetben, ha a kiadási oldalt csak a párolgás terheli, ez a legkisebb talajvízállás mélysége, hiszen nincsen olyan veszteséget előállító hatás, amely vízelvonással jáma. Esetünkben azonban láthatjuk, hogy a leszivárgás hatása továbbra is veszteségtényező, amellyel a beszivárgásnak kellene egyensúlyt tartani. A beszivárgás azonban nemcsak a 70-es évek utáni alacsonyabb téli félévi csapadék miatt csökken, hanem azért is, mert a mélyebb talajvíz némileg megnöveli a fedőréteg visszatartási kapacitását. Az egyensúlyi talajvízszint 37
