A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MAJOR PÁL: A talajvízszint-süllyedés megítélése a talajvízháztartási-mélység függvényének alapján. Az erdők szerepe a talajvízszintek alakulásában

be, mert ebben az időszakban a faállomány is fokozatosan növekedett. Ha számszerű kapcsolatot kívántunk felállítani az erdő növekedéséből származó többletpárolgás meghatározására, úgy valamilyen módon rekonstruálnunk és számszerüsítenünk kellett az erdő növekedését. Ezért kapcsolatba léptünk az Erdészeti Tudományos KutatóInlézetKecskeméti Kísérteti Telepével. Ott, Dr. Szodfridt István segítségével az alábbiakban ismertetett módszerrel kíséreltük meg az erdők növekedését jellemezni. A Kutató Intézet választása alapján 16 jellemzőnek tekinthető fát vágtunk ki egy a kútcsoportos számításunk 100 x 100 négyzetméteres területéről.A kivágott fatörzsekből 0, 1, 1,3 ( mellmagasság ) és utána minden páratlan méterből szeletmintát készítettünk, amelynek egyik oldalát csiszolva, ezeket évgyűrű számlálásra használtuk fel. A faminták között fekete fenyő, erdei fenyő, nyárfa és akácfa is szerepelt, súlyuknak megfelelően. Az évgyűrű számlálásokat táblázatosan dolgoztuk fel, és ennek eredményeit, hasonlóan az l.sz. ábrán példaként bémutatott szelvényhez, ábrázoltuk. Az ábra bal oldalán feltüntetett fa-hosszelvény az egyes évgyűrűk hosszmenti lefutását ábrázolja. Ennek alapján megállapítható a fa magassága a különböző években, az ábra jobb oldalán h= f( /) és egyszerű szerkesztéssel, ill. leolvasással meghatározhatjuk a különböző évekhez tartozó mellmagassági átmérőket is; az ábra jobb oldalán c/i,3= f( t ). A mellmagassági átmérő és a fa magasságának függvényében, táblázatból határoztuk, becsültük meg a fa tömegét köbméterben; az ábra jobb oldalán V=f (t) Az azonos fafajtákra kapott eredményeket az 1976- ban megmért mellmagassági átmérő függvényében ábrázoltuk, V = f (c/i,3), és ebből meghatározhattuk, hogyha 1976-ban egy fa mellmagassági átmérője ismert, akkor a különböző években mekkora lehetett a fa tömege. A 100 \ 100 méteres hálóelem területén megszámoltuk az összes ott lévő fát, megmérve egyszersmind, minden egyes fa mellmagassági átmérőjét és feltüntetve a fa fajtáját is. Vizsgált területünkön 967 fa volt a kivágás előtt. A fent ismertetett feldolgozás alapján a különböző múltbeli évekre megállapítható volt, ezen az 1 hektáros területen a fák tömegét jellemző, összes,tömör köbméter értéke, illetve ennek időbeli változása. Az általunk megállapított tényleges párolgás értéke tartalmazza az intercepciós párolgást is. Mérések szerint átlagos értékként évi 32 %-os intercepciós értékkel csökkentettük a párolgási értékeket, mert a fa növekedésével az intercepció nélküli párolgást helyesebb kapcsolatba hozni. A 2.sz. ábrá

n feltüntettük az intercepció nélküli, éves, tényleges párolgás értékeinek függvényében, az előzőek szerint meghatározott tömör köbméter értékeket. Az így meghatározott pontok tehát l-l évet jelképeznek. Az ábrából láthatóan eléggé jellegzetes és egyértelmű kapcsolat mutatható ki. ( Itt jegyezzük meg, hogy 1972-ben az erdő mintegy 27 éves volt ). A pontok nyilvánvaló szóródása jelzi, hogy annak ellenére, hogy egy viszonylag homogén meteorológiai periódusra végeztük el a vizsgálatokat, mégis a meteorológiai körülmények azért az egyes években különbözőek voltak és ez természetszerűleg más és más párolgási körülményeket jelentett. Az ábrából úgy értelmezhető, hogy 1966-ig az erdő növekedésével ugrásszerűen nőtt a tényleges párolgás értéke, majd ezután a párolgás növekedésének mértéke csökkent. Lehet, hogy előállhat egy olyan állapot, amikor az erdő egy maximálisan lehetséges párolgás környezetébe jut. Érdekes adat, hogy számításaink szerint 1 fa, a 70-es években átlagosan, évente, mintegy 6-7 köbméter vizet volt képes elpárologtatni. Nem valószínű, hogy jelenleg már sikerülne olyan összefüggést találnunk, amely minden változót figyelembe véve helyesen írhatná le egy adott erdő vízháztartási paramétereit, de mi 34