A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - DÉRI JÓZSEF: A Duna és a Tisza jégviszonyai

A jégtorlaszképződési kockázatnövekedés és jeges árvízveszély növekedés elsősorban a Tisz

a magyarországi felső szakaszán, különösképpen a Tiszalöki Vízlépcső duzzasztási határ-szakaszán /Dombrád környékén/ mutatható ki. A jégromboló részleg az elmúlt 21 év alatt a Tiszán 10 alkalommal, a Tárnán 6 alkalommal, a Hernádon 2 alkalommal, a Kőrösökön és a Berettyón 3 alkalommal került bevezetésre. Mindezen tények is azt bizonyítják, hogy a jégromboló csoportokra és jégtörő hajóparkra szükség volt és van. 2.2 A meleqvízterhelések hatásvizsgálata 2.2.1 A jégolvasztó teljesítmény meghatározása A Duna és a Tisza jégjelenségeinek alakulását a külföldi eredetű és a hazai melegvízbevezetések, valamint a mellékvízfolyások által közvetített hőterhelések is befolyásolják. A vízfolyások saját hőteljesítményei a mellékágak és a vízbevezetések torkolati szakaszán ugrásszerűen megnő. A helyi és a távolhatású vízhőmérsékletnövekedés a jégzajlás-sűrűség, illetve az álló jégtakaró jellemzőinek helyi és hossz-szelvény-menti változását eredményezi fi. 2. 6. 7

). Igazolható, hogy a koncentrált melegvizek által bevitt hőteljesítmény-többlet a befogadó vízfolyás jéghozamát (jégkészletét) az alábbi mértékben csökkenti (1, 6): E = 1000. Q

m. AT

m (2.2-1) ahol: E = a felolvasztott jéghozam, m'/nap Q = a melegterhelés hozama, m

3/s A = a melegvíz és a befogadó vízfolyás vízhőmérséklete közötti különbség (vízhőfoklépcső), °C. A melegvízbevezetés jégolvasztó hatására a befogadó vízfolyásban az áramlási és az elkeveredési sebességektói, valamint a jégzajlás sűrűségétől és a jéghozamtól függően a jégborítás hossz-szelvényében szakaszosság alakul ki. A jelentősebb hőterhelések közvetlen hatáskörzetében a szabaddá vált vízfeletú 336