A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - KÁROLYI ZOLTÁN: A folyószabályozás koncepciójának újrafogalmazása

Be kell vallanunk, hogy a korábbi években - többek között - a folyószabályozásban is kevésbé kíséreltük meg a megfelelően széles körre kiterjedő érdekegyeztetést, mint amennyire célszerű lett volna. A folyószabályozást végrehajtó - fogalmazhatnánk úgy is: a folyókat kezelő mérnökök számára nem az jelenti a nehéz feladatot, hogy alapvetően megváltoztak a folyókkal kapcsolatos társadalmi igények, mert azok döntő többsége régóta és ma is változatlanul megvan. A nehézséget elsősorban az jelenti, hogy a társadalmi-gazdasági igények rangsorolása, a kielégítés sorrendje változott meg alaposan. Ezért a tervezés során olyan szempontokat is komolyan kell mérlegelni, amelyeket korábban kisebb súllyal kellett figyelembevenni, és az egyeztetési folyamatot is szélesebb körre kell kiterjeszteni. Az egyeztetés során elsősorban azt kell érvényrejuttani, hogy a környezetvédelem egyike azon érdekeknek, amelyeket figyelembe kell venni a folyószabályozás, vagy az adott beavatkozás elhatározásakor tervezésekor. Az egyes érdekek között lehet rangsort felállítani, és ha a társadalom érdekei úgy kívánják, akkor az adott esetben a környezet- és természetvédelem a rangsor élén is állhat. A folyókkal kapcsolatban megoldandó feladatokat alapvetően két csoportba lehet osztani. Vannak alapfeladatok (pl.: vízkárelhárítási, hajózási) és vannak hasznosításon alapuló (hasznosítási célú) feladatok. Az alapfeladatok jelentik azokat a tevékenységeket, amelyeket azért kell végrehajtani, mert a folyók, vagy a létesítmények állami tulajdonban vannak, az állam nevében, a társadalom érdekében "kezelni" kell folyót, a műveket, hogy azok megfelelő, a társadalom által elvárt műszaki állapotát fenn lehessen tartani. A folyó hasznosításán alapuló feladatok általában valamilyen gazdasági célt szolgálnak. Ez utóbbiak végrehajtása nem feltétlenül állami feladat, hanem azé aki a hasznosítást célként tűzte maga elé. Ennek következtében ez utóbbi munkák végrehajthatósága érdekében a szükséges egyeztetést, a megfelelő költségek előteremtését annak kell elvégeznie, akinek érdekében áll a munka elvégzése. Az előbbiek alapján azt lehet és kell megfogalmazni, hogy nem mindig célszerű az igényeknek elébemenni, hanem jobb megvárni amíg az igények jelentkeznek, sőt egyre erőteljesebbé válva szinte kikövetelik a beavatkozást. Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy a munkák költségei magasabbak lesznek, de a közvéleményt meg lehet győzni, és az "ellendrukkerek" is kevesebben lesznek. 313