A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - SZABÓ BENEDEK: A társulatok szerepe a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak megoldásában

A TÁRSULATOK SZEREPE A DUNA-TISZA KÖZI HÁTSÁG VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁBAN Szabó Benedek Homokhátsági Vizi Társulat Varga Domokos a Vizek könyve cimü müvében a. következőketolvashatjuk a századforduló idejéből 1893-ból. "Aki tavaszont Pestről Kiskunhalasra vagy Szabadszállásra utazott, csak nézhetett, miféle vizeken vágtat keresztül a vonat: a töltés mentén majdnem Kiskőrösig széles viztükrök villogtak, itt - ott végelláthatatlanul." Igen ilyen volt a homokhátság a századforduló idején. 1909. május 17-én alakult meg a Pestmegyei Dunavölgyi Lecsapoló éa Öntöző Társulat. A budapesti VIII. kerületi Kultúrmérnöki Hivatal által 1898. évben készitett belviznentesitési tervet fogadta el és valósitotta meg némi módosítással. A munkálatokat 1912-ben kezdték el és az első világháború okozta kiesések, munkaerő és pénz hiány következtében 1929-re fejezték be a főcsatorna épitését és a mellékágak többségét. A munkálatokat a meginduláskor vállalkozóknak adták ki, de később a társulat saját kotrógépeivel folytatta és fejezte be az épitést. 150 kilóméter hosszban építették ki a főcsatornát Inárcsától Bajáig. Nem volt véletlen az az elnevezés, amit Szőcs László nyugalmazott mérnöktől hallottam Baján - aki fiatal korában a Sárközi Ármentesitő Társulat mérnöke volt - hogy a Pestmegyei Dunavölgyi Lecsapoló Társulatot a "vizeket sétáltató társulatnak" nevezték. A Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Főcsatornát meg 293