A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - CSIZMADIA KÁROLY: Ideiglenes csatornaelzárás a Duna-Tisza közében

dást a végleges vízpótlás és szabályozható elzárás megvalósításáig. Az elmúlt 12 év-aszályos ciklusa a meglévő vízkészletek helybentartása az intézményes vízpótlás felé irányította a figyelmet. A hidrológiai viszonyok változása /csapadék csökkenése, talajvízszint csökkenése/ mellett a mezőgazdasági tulajdonviszonyok változása és a természetvédelmi elvárások fokozták a hiányzó víz pótlásának igényét. A korábbi 1940-es, 1970-es belvizes évek belvízelvezetési igénye helyett a hasznos vizekkel való gazdálkodás, a vízvisszatartás, a tározás lépett előtérbe. Az öntözési igények kielégítését a meliorációs fejlesztések öntözést is figyelembevevő támogatása is segítette. A csapadékok helybentartása a talajvízszint szabályozásra is kihatnak, valamint az öntözési, jóléti, halászati, horgászati, üdülési célokat és az ipari üzemek vízigényének kielégítését is szolgálhatják. A tározók, vízvisszatartások az erdőgazdasági, természetvédelmi vízigények kielégítése mellett a mikroklímára is kedvezően hatnak . A belvízcsatornák fenntartásának több éve jelentkező pénzügyi gondján is enyhíthet, hogy a meglévő belvízelvezető csatornákat alkalmassá tesszük öntözővíz szállítására is /kettős működésű csatornák/. A különböző pályázatok szintén hasznosan segíthetik a belvizek visszatartását, a vízháztartás szabályozását. A belvizekkel való okszerű gazdálkodás a kisebb-nagyobb tározók, ővgátak létesítését, a belvízcsatornák bögézését eredményezheti. A tervezett munkáknak illeszkedniük kell a vízgazdálkodási rendszerek , és a természetvédelmi területek fejlesztési elképzeléseihez . A Magyar Állam tulajdonában a Vízügyi Igazgatóságok kezelésében 11 770 km belvízcsatorna, és 5 066 km patak, a vízgazdálkodási 227