A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai
tanulmányozását, célirányos és több tudományterületet átfogó kutatások megindítását, az ehhez szükséges megfigyelő-észlelő hálózat létrehozását igényli. Mivel végleges kutatási eredmények a probléma összetettségénél és bonyolultságánál fogva rövid időn belül nem várhatók, a kutatásokkal párhuzamosan az első gyakorlati lépéseket is meg kell tenni. Ezeket két fő csoportba sorolhatjuk: -jobb alkalmazkodás a vízhiányos állapothoz, - vízpótlás külső vízforrásokból. 3.1. Jo bb alkalmazkodás a ví zhiányos állapothoz A vízhiányos állapothoz a vízigények és a vízveszteségek csökkentésével, azaz a meglévő helyi vízkészletek takarékosabb használatával lehet jobban alkalmazkodni. Ezek a lehetőségek azonban nagyon korlátozottak, egyrészt mert a kényszerű alkalmazkodás már jórészt megtörtént, másrészt a vízigények további visszafogása az életkörülmények jelentős romlásához vezetne. Néhány, a helyzet javulásával kecsegtető "kis lépést" azonban lehetne még tenni. Ezek közül a legfontosabbakat - az intézkedési javaslatok sorában - már az 1990. évi előtanulmány tartalmazta (MTESZ 1990), a távlati vízellátási koncepció programjavaslata is szükségesnek tartotta (ATIVIZ1G 1992), a későbbi összefoglaló jellegű munkák pedig kibővítve sorolták föl a javaslatokat (Pálfai 1993, 1994b; Liebe 1993). Ezek: - a lehullott csapadék maximális helybenlartása , - az esetlegesen keletkező belvizek visszafogása és tározása (a viztározási lehetőségek kihasználása, a belvízcsatornák átalakítása, zsilipekkel való ellátása, stb.) - a párolgási veszteség csökkentése (az ún. nedvességmegőrző agrotechnika alkalmazásával); - a kisebb vízigényű növény- és fafajok, valamint fajták előtérbe helyezésével a száraz körülményekhez jobban igazodó földhasználat bevezetése; - a helyi felszín alatti vízkészletre alapozott öntözéses gazdálkodás korlátozása (csak az ivóvízellátás sérelme nélkül legyen folytatható, a leginkább víztakarékos berendezéseket és üzemmódot alkalmazva); - a háztartások és a közületek vízfogyasztásának csökkentése korszerű, víztakarékos szerelvények széleskörű elterjesztésével; - a nem ivóvíz-minőségű vízigényeknek (kocsimosás, kertek locsolása, stb.) - a rétegvízkincs kímélése végett - nem a közüzemi vízhálózatról, hanem inás módon, értéktelenebb vízkészletből történő kielégítése; 21
