A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - KÁKONYI ÁRPÁD: A természetvédelem és a vízgazdálkodás összefüggései a Kiskunsági Nemzeti Parkban

ökoszisztéma és a mikrotáj alakulatába is. A vízfolyás vízfelületével, dinamikus vonalvezetésével és partmenti növényzetével a táj kellemes alkotó eleme. Ezeket a természetes és esztétikus elemeket meg kell őrizni, ki kell emelni, vagy helyre kell állítani. A kanyarok és inflexiók ismétlődő változása, a tájat szegényítö csatornaszerüség kerülése lehet az eljövendő nyomvonal-korrekciók alapja. A szükségszerűen kitermelt fákat endemikus fajokkal rendszeresen pótolni kell. A változó formájú és magasságú fák alkalmazása nem zárja a horizontot, kevésbé merevíti a tájat. A cserjeféléket a vízfolyást kísérő sávok és a müveit terület határvonalán célszerű elhelyezni. A cserje és fatelepítés - ahol ez nem ütközik az eredeti jellegzetes tájkarakterrel - legalább az egyik parton kívánatos. Ez a megoldás lehetővé teszi az egyoldali kotrást, a gépesített mederfenntartást. A csatornák iszapolását, a nádvegetáció eltávolítását a költési időszakon kívül kell végezni. A kotrási depóniákat kiszáradás után a környezetüknek megfelelő módon rendezni kell. A meder lehetséges természetessége mellett fontos a töltések, platók tájbaillesztése is. Kerülni kell az egyhangú, túlméretezett rézsüsíkokat, a gátak, depóniák lágy vonalú kialakítással illeszthetők a környezetbe. A rézsűhajlás a csésze-szelvényt modellezze, törtvonalú, változó, de a környezet vonalaihoz igazodó legyen. (Az Alföldön pl. 1:10, 1:20, 1:30) Ahol lehetséges ne mulasszuk el a változatos skálájú, honos fajú növénytelepítést. Üdülőtavaknál a művi jelleg csökkentése és az öntisztulás fokozása érdekében előnyben kell részesíteni a természetes és féltermészetes partkialakításokat. A vízgazdálkodási műtárgyak jellemzően a természeti tájba épülnek és általában igen monumentális létesítmények, nem lehet tehát közömbös tájbaillesztésük. Egy vízépítési műtárgyat, mint konkrét tájalkotó elemet nem kizárólag hidraulikai, hanem táji sajátosság szerint is lehet tervezni. A tájbaillesztés kritériuma a szükségesre korlátozott felszíni méret, a természetes anyagok alkalmazása, a táji környezettel harmonizáló formaválasztás és a horizont alatt maradó alak lehet. A nagy mesterséges felületek, a merev függőleges partok még városban is természetellenesen hatnak. Véget kellene vetni a belterületi vízfolyások gyakran oktalan, divathóbortszerü lefedésének, elrejtésének is. Számos kisváros veszítette el ily módon urbánus természeti környezetének egyedi, karakteres zöld szalagját. A hathatós természetvédelem előfeltétele a természeti elemek, így különösen a víz optimális, a forrásokhoz, a készletekhez igazodó használata. A természeti elemek kizsákmányolása szükségképpen vezet tájdegradációhoz. A vízgazdálkodás szó nehezen hozható kapcsolatba azzal a mindinkább teret nyerő alföldi víznyerési 179