A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

A talajvíz a Duna - Tisza közcn fontos táplálója a kisebb-nagyobb tavaknak. A talajvíz vázolt süllyedése miatt e tavak vízutánpótlása is erőteljesen csökkent. A tavak vízfelülete összezsugorodott (3. ábra), sok kisebb tó eltűnt. Ez egyébként régóta taitó lassú változás "eredménye". A századforduló táján készült térképek tanúsága szerint a Duna - Tisza közén közel 600 tó létezett, vízfelületük kb. 30 000 hektárt tett ki. Ezzel szemben az 1980. évi állapotot tükröző térképeken csak 150 tó számolható meg, vízfelületük kb. 15 000 hektár lehetett. A kis tavak száma és vízfelületük 1980 óta tovább csökkent. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vízfelületek párolgása az 1980-as évek elejétől növekvő mértékű, az 1990-cs években 1000-1200 mm-t is elért! Az üdülőtavak rendeltetésüknek ma már alig tudnak megfelelni. A halastavak legtöbbje megszűnt, a természetvédelmi oltalom alatt álló tavak és mocsarak kiszáradtak, sajátos vízi élőviláguk eltűnt. 3. ábra. A Kunfehértó vízfelületének (vonalkázott rész) csökkenése 1977 és 1992 között Mivel a Duna - Tisza közi rétegvizek a hátsági talajvizekből pótlódnak, a rétegvízkészlet is veszélybe került. Szintjük - a víztermelés kezdeti időszakához, tehát a közel természetes állapothoz viszonyítva - általában 10-15 m-t, de helyenként (pl. Kecskemét-Cegléd között és Jánoshalmától északra) több mint 20 m-t süllyedt. Természetesen ehhez a rétegvizek fokozódó kitermelése is hozzájárult. 1977 1988 1992 17