A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - MOLNÁR BÉLA: A Duna-Tisza közi hátsági szikes tavak keletkezése, fejlődése, mai állapota és jövője

fújta ki és a hátságon ÉNy- DK-i irányú buckasorokban rendezte. A lösz anyaga a jégkorszakban hullóporként került a területre. A buckasorok között igen gyakran karbonátiszap, vagy többé-kevésbé cementált, keményebb karbonátkőzet van, amely a buckasorok közötti tavak vizéből vált ki. Alárendeltebben tőzeg is előfordul. A tőzeg az időben legállandóbb és talajvíz utánpótlással rendelkező tavakban alakult ki, azonban ezeknek a tavaknak az életében is volt szárazabb időszak, amelyet a karbonátiszap és a tőzeg egymásra települése bizonyít. A futóhomok és a lösz váltakozó településben a felszín alatt is több tíz méteren át folytatódik. A karbonát azonban csak a felszínen, vagy a felszín közelében, de mindig a legfelső lösz fölött jelenik meg, amely jégkorszak utáni, vagyis holocén keletkezését bizonyítja. A morfológiai viszonyokra jellemző, hogy a Duna- és Tisza-völgyhöz képest a Duna-Tisza közi hátság mintegy 30-40 m-el magasabban van, így a két folyó felől - bár közben jó vízvezető rétegek vannak - felszínközeli talajvíz utánpótlásra nem számíthatunk. Az elmondottakat az 1. és 2. ábra szemlélteti. 3. A HÁTSÁGI SZIKES TAVAK KELETKEZÉSE A hátság ÉNy - DK-i irányú buckasorok közötti mélyedései a holocén csapadékosabb időszakában, magasabb talajvízál1áskor vízzel telítődtek fel és így alakultak ki a sekély mélységű tavak. E tavak száma és időbeli átalakulása széles határok között változott. A Kárpát-medencében, és így a hátságcpn is, a holocénben többször volt kisebb klímaváltozás. Például a mogyoróval jellemzett szárazabb, vagy a lombos erdő nagyobb szerepével bizonyítható csapadékosabb időszak. Mindez nyilván a talajvízállásra is hatott. Ennek megfelelően a területen a szárazabb időszakban kevesebb, a csapadékosabban több tó volt. A tavak létét azonban 164