A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - GAJÁRSZKI GYŐZŐ–KLIMÓ ERZSÉBET: A Duna-Tisza közi hátság másodlagos vízkészlete

b/ Törekedni kell arra, hogy a tisztítóművekből kibocsátott, és mezőgazdasági célra felhasználni kivánt tisztított viz ne tartarmazzon a növény és a talaj szempontjából káros, állat-, és humán-egészségügyi szempontból pedig kifogásolható szennyeződéseket. Ezért kívánatos egyrészt, a szennyvíz-tisztítótelepre érkező ipari szennyvizek ellenőrzése, szükség szerinti előtisztítása, esetleg kirekesztése, másrészt a tísztitó-telepen olyan tisztítási technológia megvalósítása, amely biztosítja azt, hogy az elfolyó, tisztított víz minősége a fenti követelményeket kielégítse. Az ilyen módon tisztított szennyvíz ugyanis már az élővizekkel azonos elbírálás alá eshet és felhasználásuk is az elsődleges vízkészletekkel azonos szempontok szerint történhet. c/ Az előző pontban részletezett gondolatmenethez kapcsolódva, meg kell teremteni annak a szemléletnek az elvi, jogi (szabályozási), majd vizsgálati hátterét, amelynek révén a mezőgazdasági (öntözési) célra felhasználásra kerülő, tisztított szennyvizek valóban az élővizekre vonatkozó minőségi kategóriák szerint kerülhessenek elbírálásra. A szennyvízből származó másodlagos vízkészletek felhasználásának minőségi feltételei A tisztított szennyvizek mezőgazdasági felhasználhatóságának másik lényeges kritériuma (a mennyiségi jellemzők mellett) a minőségi követelmények teljesítése. Mint ismeretes a szennyvíztisztító telepeken a befolyó nyers szenyvizekre önkontroll keretében, a kibocsátott, tisztított szennyvizekre, részben önkontroll, részben hatósági ellenőrzés keretében folyamatos minőségi ellenőrzés történik. A minőségi vizsgálatok célja egyrészt az esetleges haváriaszerű káros befolyó szennyezőanyagok felderítése, másrészt a telep tisztítási hatásfokának ellenőrzése, és végül a befogadók terhelhetőségére vonatkozó, 33/1993. (XII.23.) KTM sz. rendelet szerint ellenőrzendő, úgynevezett "bírság"-komponensek mennyiségének a meghatározása. A telepek saját laboratóriumi vizsgálatai általában havi gyakorisággal történnek az általuk fontosnak tartott komponensekre, pl; KOI, NH,, ANA detergens, SZOE (olaj-zsír). Ezen kívül évente egy-két alkakommal nehézfém vizsgálatokat is végeztetnek, többnyire külső laboratóriumokkal a szennyvízből, vagy a szennyvíziszapból. A tisztítóművek által kibocsátott tisztított vizek hatósági vizsgálatát, kémiai komponensekre a területi Környezetvédelmi Felügyelőségek végzik, általában negyedéves gyakorisággal. A humánegészségügyi ellenőrzések a megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) feladata. Az egészségügyi vizsgálatok általában az ősszcsiraszám meghatározására terjednek ki. A tisztított szennyvíz ellenőrzésére a fentiekben ismertetett vizsgálatok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy a kibocsátott víz mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságát elbírálják. Az öntözővíz minősítése ugyanis a tisztított szennyvíztől jelentősen eltérő kémiai 147