A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - GAJÁRSZKI GYŐZŐ–KLIMÓ ERZSÉBET: A Duna-Tisza közi hátság másodlagos vízkészlete

szerint számított legkisebb lakosszám 6000 (

5. Tisztítatlan, vagy részben tisztított szennyvíz esetén az arányok hasonló mértékben változnak, azonban a felhasználásra kerülő szennyvíz "szennyvíz" jellege miatt a tározásra és a tározó kialakítására is különleges elóirások vonatkoznak. Ezek elsősorban egészségügyi és környezetvédelmi óvintézkedések (pl védősávok kialakítása, mederszigetelés stb), amelyek miatt a tározók létesítési és üzemeltetési költségei magasabbak mint a tiszta- (vagy tisztított) vizes tározóké. A tározók létesítésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a tározáshoz földterületet kell biztosítani, amelynek lehetőségét a helyi tulajdon-viszonyok határozzák meg. A fenti példában említett 50.000 m

3-es tározó területigénye legalább 2,5 - 3,0 ha, amely a vízellátott területnek 5-6 %-át teszi ki. Ezt a területet gyakran termőterületből kell elvonni. Egyébként a tározók optimális nagysága 70 - 80.000 m'-re becsülhető. Összegezv

e megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági célú vizpótlásra azoknak a településeknek tisztított szennyvizeit célszerű figyelembevenni, amelyeknek napi szennyvízkibocsátása az 500 m'-t eléri, vagyis megfelelő (legalább 70 %-os) csatornázottság mellett a település lakossága a 6000 főt meghaladja. Mindezeken túlmenően lehetőség van a felhasználásra kerülő tisztított szennyvizek tározására is. Az elmondottak figyelembevételével az I.sz táblázat

ban összefoglaltuk a vizsgált tájegység, mintegy száz településéből azoknak helyiségeknek a fontosabb idevonatkozó adatait amelyek, már jelenleg is, illetve megfelelő csatornázottság esetén a jövőben számításba vehetők, gyűjtött és tisztított szennyvizeik révén, mint másodlagos vízforrások. A táblázat össze-állitásánál részben a helyszínen közölt adatok, részben a hivatalos statisztikai adatok kerültek felhasználásra. A táblázat adataival kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy: - a jelenleg tényadatokként feltüntetett vízmennyiségek a lakosság

i szennyvizek mellett a települések csatornahálózatával gyűjtött, és a szennyvíztisztitótelepen kezelt ipar

i szennyvizét is tartalmazzák. Ez különösen a nagyobb településeknél (pl Kecskemét, Cegléd, Nagykörös) jelentős. A gyűjtött és kezelt ipari szennyvizek mennyisége a tájegységen naponta átlagosan 26.000 m'-re tehető (a táblázat harmadik oszlopa). A szezonális ingadozás jelentős, mintegy 8.000 m

3/nap, mivel számos szezonüzemű élelmiszeripari létesítmény (pl konzervgyár, almaüzem) szennyvízét is gyűjtik a központi tisztítótelepek. - a táblázat negyedik oszlopában azok a becsült adatok kerültek feltüntetésre amelyek a település 70 %-os mértékű csatornázottsága esetén várhatók. Ezek az adatok azonban csak lakosság

i szennyvizekre vonatkoznak csak. A várható ipari szennyvízmennyiség elfogadható megbízhatósággal jelenleg nem prognosztizálható. Legvalószínűbb az hogy az ipari szennyvizek mennyisége belátható időn belül a tájegységen nem változik lényegesen. Ha ezt feltételezzük, akkor az elfogadható 141