A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - GAJÁRSZKI GYŐZŐ–KLIMÓ ERZSÉBET: A Duna-Tisza közi hátság másodlagos vízkészlete
A szempontok alapján kidolgozott és alkalmazott alapelvek A települések kiválasztása Az előző pontban felsorolt szempontok figyelembevételével mindenek előtt a potenciálisan számításba vehető településeket volt célszerű meghatározni. Szükséges megemlíteni, hogy csak szenyvíz-gyűjtőhálózattal és központi tisztítóművel rendelkező településeket indokolt a vizsgálatba bevonni. Az egyedi, házi, illetve a kistisztitóművek által kibocsátott, tisztított szennyvizek ugyanis vízkészlet-gazdálkodás szempontjából egyelőre kezelhetetlenek. Ezt szemelőtt tartva, a települések kiválasztásánál, - elsősorban gazdaságossági megfontolások alapján - azok kerültek részletesebb vizsgálat alá, amelyek szennyvízkibocsátása: - tisztított szennyvíz esetén, legalább 40-50 ha nagyságú, - részben tisztított, illetve tisztítatlan szennyvíz esetén legalább 90-100 ha nagyságú szántóföldi terület vízpótló vízellátását biztosítják. A fenti területnagyságok figyelembevételét a következő gondolatmenet magyarázza. A tisztítóműről kibocsátott szennyvizek mezőgazdasági hasznosításához néhány elengedhetetlen műszaki létesítmény alkalmazása szükséges, mint pl napi puffer tározó, átemelő, víszétosztó, stb. Ezek beruházási, üzemeltetési, fenntartási költségei a vízfelhasználás költségeit növelik. Úgy Ítélhető meg, hogy egészségügyi és egyéb minőségi kifogás alá nem eső, tehát megfelelően tisztított szennyvizeknél, a fent emiitett 40-50 ha öntözött terület nagyság már képes elviselni ezeket a járulékos költségeket. Tisztítatlan, vagy részben tisztított szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását, az előzőekben említett műszaki létesítmények költségigénye mellett a szennyvíz egészségügyi jellemzői miatt jelentkező többletkiadások szemszögéből is vizsgálni kell. A mezőgazdasági szennyvízhasznositás ugyanis az egészségügyi kifogás alá eső szennyvizek esetén, egyrészről a felhasználás és a kezelés területi és személyi vonatkozásában, másrészről a növényi oldal vonatkozásában is néhány, kötelezően megvalósítandó egészségügyi megszorítást ír elő. Ezeknek maradéktalan betartása tovább növelik a szennyvizhasznosítás költségeit. Becslés szerint az így jelentkező többletköltségeket mintegy 80-100 ha vagy ennél nagyobb, öntözésre berendezett terület képes megtermelni. A tele pülés kiválasztása a szükséges napi vízkibocsátás alapján Az előzőekben megadott öntözött területnagyságokhoz meghatározott vízigény is tartozik. Ennek meghatározása a következő alapadatokkal történt. 139
