A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - TÖRÖK IMRE GYÖRGY: A települések szennyvizének lehetséges szerepe a Duna-Tisza közének vízpótlásában

Hangzatos című újságcikkek jelentek meg, képviselői interpelláció is született a témában. Sajnos az elsivatagosodás, elnéptelenedés kifejezések nem túlzóak. A szakemberek vizsgálatai feltárták az okokat melyek közül mintegy 50 %-ban a rendkívüli szárazság a mértékadó. Ebből következnek a lehetséges megoldási változatok. Nem vitás, hogy hathatós eredmény elsősorban a dunai vízpótló rendszerekkel érhető el. Emellett azonban számos, de csak kiegészítő megoldásra is szükség van, olyanra mint a víztakarékos technológiák az iparban és a mezőgazdaságban, a vízelvezető rendszerek átalakítása, tározás stb. Ezek között a kiegészítő megoldások között figyelemre méltó lehet a használt vizek újrahasznosítása, pontosabban a térségben keletkezett és összegyűjtött szennyvizek megtisztítás utáni felhasználása ipari, mezőgazdasági, ökológiai vízpótlási célokra. Ha meggondoljuk, hogy a rétegvíz- és a talajvízkitermelés mintegy 30 %-ban játszik szerepet a súlyos probléma kiváltó tényezőjeként, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy fékezni, sőt visszafogni, csökkenteni célszerű a felszínalatti vizek kitermelését K41cf|vUfcJI«miclé» • Dunit-Tt**)! hiú 1 hAla&uoii Az elmúlt évtizedekben a rétegvízkitermelés elérte az évi 80 millió m

3-t ennek felhasználása elsősorban kommunális és ipari célú, de jelentős az öntözési célú használat. A terület településeinek vízellátási adatai szerint az ivóvízcélú víztermelés mintegy 110.000 m

3/d, amely kereken 40 millió m

3/évnek felel meg, az ipari célú használatra 133