A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - KOCH GYÖRGY–RÓNAY ISTVÁN: A Duna-Tisza közi hátság vízpótlásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei

elsősorban a DTCS-t kell megemlíteni, ahol a mélybevágású csatorna finom homokban épült és ezért a tervezetthez képest átlagosan 1,0 m-rel a tervezett szint felett stabilizálódott a fenékszint. Ezt a tényt az esetleges fejlesztésnél feltétlenül figyelembe kell venni. Műszaki megoldásként mederstabilizáció, vagy a magassági vonalvezetés módosítása jöhet szóba. Természetesen mindkét megoldás jelentős többletköltséggel jár. A mederbiztosítás költségét megbízhatóan csak részletes talajmechanikai feltárás és szakvélemény alapján kialakított műszaki megoldásra lehet kidolgozni. A fenékvonal magasabbra helyezése esetén jelentős mederbővítés árán, vagy vízkivételi szivattyúteleppel állítható helyre az eredetileg tervezett 8,0 m3/s vízhozam. A harmadik probléma a csatoniák karbantartásával, fenntartásával összefüggő kérdés. A Duna-Tisza közén meglévő foművi csatornahálózat a több mint egy évtizede elmaradt fenntartási munkák miatt nem képes a kiépítési vízhozamot a terv szerinti paraméterekkel szállítani. A vízszéli nádasok megerősödése, gyökérzónájának egyre beljebb húzódása folyamatosan szűkíti a mederszelvényt. A mederben maradó és ott elbomló zöld anyag segíti az eutrofizációt. Következményeként évről-évre egyre nagyobb hínárosodás tapasztalható. A hínár fejlődését a tápanyag feldúsulás mellett a vízhőmérséklet és a sugárzás alakulása is befolyásolja. A hínárosodásra általában évszakos változás a jellemző. December és március hónapok között a vízben lévő növényzet rendszerint eltűnik, bár enyhe teleken előfordul, hogy nem pusztul el. Április - május hónapokban a növényzet erőteljes fejlődésnek indul és jellemzően július - szeptember hónapokban éri el a tetőpontját. 5 AZ RSD, A DTCS ÉS A DVCS JELENLEGI VÍZGAZDÁLKODÁSI HOSSZSZELVÉNYÉNEK VIZSGÁLATA A csatornarendszer vízkészletgazdálkodási állapotának bemutatása a mértékadó vízkészletgazdálkodási hossz-szelvények segítségével történik. A vízkészletgazdálkodási hossz-szelvény lényegében a minden részvízgyűjtőre elkészített összesítő vízmérlegek vízfolyás hossz-menti ábrázolása útján jön létre, és így magán viseli az összesítő vízmérleg tulajdonságait is. A vízigényvonal az augusztusi lekötött vízkészletértékek összegzéseként jelenik meg. A gyakorlatban általában -a vízhasználatok időbeni egybe nem eséséből adódóan- a bemutatottnál kedvezőbb helyzet alakul ki. Mértékadó állapotban a rendszer vízkészletének kb. 97 - 98% -a a bevezetett dunavízből származik. 105