A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

Az Als66rs

i vízművet 1959-ben helyezték üzembe, vízbázisa a Vályús és a Mosó források voltak. I960 és 197Q közöt

t további 16 településen épült ki vízmű. 2bból 13 vízmű mélyfúrási kútra, vagy kutakra települt: Balatonakarattya, örvényes, Balatonudvari-Kiliántelep, 3aiatonakaii, Balatonszepezd, Révfülöp, BalatonrendesÁbrahámhegy, Badacsonyörs, Badacsony, Balatonszemes, Zamárdi és 3alatonviiágos. A csopaki vízmű vízadó bázisa a Nosztori forrás, a Lovasi vízműé az Aranvoskúti forrás lett, ill. Baiatongyöröki vízhálózat az Erzsébetforrás felől kapta az ivóvizet. Balatonszárszó vízhálózata a hatvanas évek végén épült ki, csatlakozva a Balatoniöldvári hálózathoz. Összegezv

e tehát 1970-ig - a regionális rendszerek kiépülésének kezdeti időpontjáig - 30 Balatcnparti településen és Tapolcán épült ki helyi vízmű, melyeknek az összkapacítása 1957-ben kb. 11 000 m3/d, mig 1970-ber. kb. 64 000 m3/d volt. 3. A REGIONÁLIS VÍZELLÁTÓ RENDSZEREK KIALAKULÁSA ÉS JELENLEGI HELYZETE A kiépült helyi és kistérségi vízművek gyakorlatilag kihasználták a helyi felszínalatti vízbeszerzési lehetőségeket igy a továbbfejlődés érdekében napirendre kerültek a regionális vízellátási elképzelések. Erre azért is szükség volt, mert az 1960-as évek második felében a Balaton üdülőkörzetében egy jelentős idegenforgalmi fejlődés indult meg. Amíg az 1960-as évek közepén kb. 350 000 fő volt a nyári csúcsidőszakban ellátandó állandó és üdülő népesség, addig az 1980-as évek elejére ez a létszám már meghaladta a 700 000 főt. Jelenleg a csúcsnépesség: 820 000 fő. melyből 190 000 fő állandó lakos, 490 000 fő üdülőnépesség és 140 000 fő hétvégi szállást neir. igénylő népesség. A Balaton-térség regionális vízellátása régen foglalkoztatja a szakembereket. Az első regionális vízműelképzelés több