A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

termelékenyebb külfejtéses műveléssel szemben a mélyművelésű termelést kellett előtéroe helvezni. A Fejér megyei Bau*itbányák működési területén 1941 óta termeltek mélyműve léssel. A felszín közeli készletek kimerülése után vízveszélyessé vált a bányászat. A termelés feltételeit rendszeres vizemelés mellett lenetett biztosítani. A Bakonv karsztvízkészletéból-származó utánpótlás olyan nagy mértékű volt, hogy már 1959-től rákényszerültek az aktív vízvédelmi módra. A bányavágatokkai megvalósított vízfakasztás depressziós terében folyt a bányaművelés évtizedeken át. sgvre melyebb tölcsért alakítva ki. Végkifejletben 2"0 m mély depresszió jött létre. Permanens állapotban 65-70 m3/min vízemeléssel lehet a -130 m-es méivpontot fenntartani, a depresszió kifejlődése idején azonban a vízemelési szükséglet megnaladta a 90 m3/min értéket. A vízelvonást szenvedett térségben a karsztforrások már 1958 előtt slaoaatak (Meluzina fürdő. Mosóforrás, Atva-majori fürdc. Forrófő, Duzzogó';, a rétegvíz készletek a megcsapolt karszt víztároló felé utat találva nagyreszt leürültek. Vízpótlás vált szükségessé. 4z 197G-es évek elején megépült 3 regionális ivó- és ipari vízellátó rendszer, és a mezógazaasági vízpótlás. - 714 -