A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

balatonviz tisztítási technológiája. Az aktivszenes szorpció alkalmazása még nem volt szükséges ezekben az időkben. A tisztítás során felhasznált technológiai vegyszerek a deritőszer (alumínium-szulfát), és az előoxidációhoz és fertőtlenítéshez használt oxidáló/fertőtlenítőszerek (nátnum-hipoklort, klórgáz) voltak. A '7o-es évek elejétől lényeges technológiai fejlődés jellemezte az újjonan létesülő víztisztító müveket. Bár az íz- és szagrontó anyagok eltávolítása céljából a levegőztetés továbbra is megmaradt, egyre nagyobb szerepet kaptak az előoxidálószerek adagolása, elsősorban még csak az iz- és szagrontó anyagok, és a bakteriális szennyezettség csökkentése érdekében. A viz derítése úgynevezett derítőkben valósult meg, melyeknek az a jellemzőjük, hogy mind a flokkulálást, mind pedig a fázis szétválasztást egy műtárgyban oldja meg. A deritőszer gyorsbekeverése (koaguláció) továbbra sincs megfelelően megoldva Az aktivszenes szorpció alkalmazásának szükségessége előtérbe került a nyersvizminőseg romlásának következtében. A víztisztítási technológiákban a homokszürt víz egy részének aktivszenes szorpcióját biztosítják olyan mértékben, hogy a kevert víz még ki tudia elégíteni az ivóvízzel szemben támasztott akkori követelményeket. Az alkalmazott technológiai vegyszerek köre bővül a káliumpermanganát előoxidálószer, valamint a flokkulációt segítő, különböző gyártmányú segédderitőszerek alkalmazásával. Az alkalmazott deritőszer-választék korlátozottan bővült a vas(lll)-klorid deritőszerrei. A natnum-hipoklorit alkalmazása a víztisztítási technológiában megszűnik A '8o-as évek végétől kezdődik meg annak az ivóviztisztitási technológiának az alkalmazása, mely napjainkban is jellemzi a balatonparti felszíni viztisztitó müveket, elsősorban az ivóvizminósitési követelmények szigorodása, valamint bővülése miatt. A biológiai paraméterek változása szükségessé tette a nyersvíz mikroszürését. hogy a tisztítási technológiát a lehető legkisebb mértékben terhelje a vízben található biomassza "szennyezőanyagtartalma", illetve a vegyszeradagolások (pl. az előoxidálószerek adagolása) következtében Keletnező másodlagos szennyeződések. Az iz- és szagrontó anyagok levegőztetéssel történő eltávolítását teltes mértékben felváltja az elöoxidáció, melynek feladata kibővül a nyersvízben lévő biomassza roncsolásával. hogy az a továbbiakban deríthető legyen. A derítés a koagulációnak, a flokkulációnak és a fázis-szétválasztásnak külön-külön műtárgyban (gyorsbekeverő, lassúkeverő, ülepítő) történő megoldásával valósul meg. Az aktivszenes szorpció a vízmüvek teljes tervezett hidraulikai kaoacitását lefedi, és elfogadottá válik, hogy a oalatonviz tisztításánál alkalmazható technológia alapelemei közé tartozik. A tisztítási technológiában használt technológiai vegyszeren választéka jelentősen bővült, az eddig használt alumínium-szulfát és vas (lll)-klorid deritőszerek mellett megjelentek a DOlialuminium vegyületek és a vas(lll)-szulfát, a klórgáz fertőtlenítőszer mellett pedig a klórdioxid. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy: - 418 -