A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

A MEZŐGAZDASÁGI FÖLDHASZNÁLAT KÖRNYEZETVÉDELMI PROBLÉMÁI A BALATON ÉS A ZALA VÍZGYŰJTŐTERÜLETÉN Várallyay György , Németh Tornas és Csalhó Péter MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Budapest Összefoglalás Dolgozatukban a szerzők áttekintést nyújtanak a Balaton és a Zala vizgvűjtőierületenek mezőgazdasági földhasználatáról és annak környezetre gyakorolt hatásairól. Elemzik a talajhasználat, valamint a növényi tápanyageHátás hatását a környezetre, s vésered-menyben a Balaton tápanyag (elsősorban foszfor! terhelésére. Megállapítják, hogy a aiciíiiiúUs földhasználattal, agrotechnikával és növényi tápanyagellálással a karos környezeti mellékhatások kockázata minimálisra csökkenthető. Ehhez azonban a kidolgozott alapelvek és környezetkímélő termesztési technológiák szigorú betarttaitasára van szükség. Általános áttekintés A Balaton vízgyűjtője 5200 km--en terül el és 9 kisebb részvízgyűjtőre osztható (I. ábrái A részvízgyűjtők közül a Zala-folvó vízgyűjtője a legnagyobb, az össz-terület 50.4

cr-a és négy megyéhez (Somogy. Vas. Veszprém és Zalai tartozik (9). A terület laiumpusonkénn megosztására az a jellemző, hogy 80-85%-ban különböző típusú erdőtalaiok. 15-20'7-ban pedig réti talajok és csernoziomok borítják. A Balaton keleti szélétől a nyugati felé haiad\a a csapadék évi átlagos mennyisége 550-600 mmről 900-1000 mm-re nő. ami azt jelenti, hogy a talajban a lefelé irányuló vízmozgás eevre lelentősebbé válik. Ez azzal jár. hogy a talajban található különböző komponensek - oldékonyságuknak és mozgékonyságuknak megfelelően - különbözőképpen mosódnak ki a talajszelvényből. Az előforduló talajtípusok kilúgzottságának mértéke az alábbi "kilúgzási sorral" jellemezhető: I i csernoziom talajok: kilúgzás gyakorlatilag nincs, az oldható komponensek csak a talaiszelvényen belül mozognak: 21 csernoziom barna erdőtalajok: átmeneti típus a mozgékony komponensek mérsékelt kilúgzasávai. - 649 -