A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

A mezőgazdasági eredetű foszfor 52 %-a jut a Balatonba erről a vízgyűjtőről. A Balaton Északi és Déli vízgyűjtőjén az állatsűrűség alacsonyabb az országos átlagnál és inkább a szarvasmarha, juh és kismértékben a baromfi ill. a sertés tartás a jellemző. A Nyugati vízgyűjtő állatsűrűsége meghaladja az országos átlagot. A Balaton vízgyűjtőjében a hígtrágyás állattartó telepeket már korábban felszámolták. Az elműlt rendszerben a magas terméshozamok eléréséhez nagydózisú műtrágyázást alkalmaztak. A műtrágyák támogatásának megszüntetésével és egyúttal árának többszörösre örtént emelkedésével a mezőgazdaságban alkalmazott műtrágya mennyiség tizedére esett vissza. Jelenleg a vízgyűjtő talajai P-ban még mindig közepesen vagy jol ellátottaknak becsülhetők. Múlt év végén, ez év elején a műtrágya vasárlása kissé megélénkült. Problémát okoz, hogy a műtrágyázás gyakran nem elég szakszerűen, azaz nem talajvizsgálatokra alapozottan történik. 3. A MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ SZENNYEZÉSEK CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÉS A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK 3.1 A mezőgazdasági eredetű P terhelés csökkentésének célja és szakmai eszközei A Balaton vízgyűjtőjén a 2010-re megfogalmazott cél eléréséhez vagyis, hogy a vízbe jutó foszfor mennyisége közel 1/5-re csökkenjen elsősorban a települési szennyező forrásokat kell kiiktatni. Ez nagyrészt a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztését, ill. a korszerű szemétgűjtést és megsemmisítést jelenti. Ezzel párhuzamosan kell megvalósítani a mezőgazdasági eredetű foszforterhelés csökkentését. Reális körülmények között az eróziós talajlepusztulás korszerű talajwSAS gazdálkodással mintegy 1/3-ra csökkenthető, asesby ia foszforterhelés hasonló arányú csökkentését eredményexlrrelt.L. Amennyiben ehhez hozzászámítjuk a szerves- és inát-tí'atjyák - 569 -