A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

2. A MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ SZENNYEZÉS ÉS A JELENLEGI HELYZET JELLEMZÉSE 2.1 A Balaton vízminőség védelmének fontossága, előzmények Hazánk egyik legjelentősebb természeti kincse a Balaton. A körülötte kialakult üdülőterület hazai és nemzetközi idegenforgalom szempontjából jelentős vonzerőt képvisel. Ezt bizonyítja, hogy a hazai és a külföldi idegenforgalomnak mintegy 40 %-a a Balaton közvetlen üdülőövezetébe irányul. A hiányos települési infrastrukturális ellátottság, az ipari és mezőgazdasági tevékenység kedvezőtlen hatása azonoan felgyorsította a tó elöregedési folyamatát, s a víz minőségének gyors romlásához vezetett. Ezen problémát a szakemberek már korábban felismerték és hatásukra a Minisztertanács meghozta a 2003/1983 {III.31.) sz. határozatát, amelyben a tó vízminőségének javításáról és az üdülőkörzettel összefüggő feladatokról átfogó rendelkezéseket hozott. Az MT határozat hagyta jóvá az - akkori - Országos Vízügyi Hivatal feladatait tartalmazó Balaton Vízgazdálkodási Fejlesztési Programot. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az MT határozat 5. pontja alapján - a BVFP-vel összhangban - állította össze programját, amely előírta a Balaton északi, déli és nyugati vízgyűjtőjére a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő térségi meliorációs tanulmányterv elkészítését. Ezek alapján 1985. évtől megindultak a környezetvédelmi jellegű Balaton vízminőségét javító munkák. Kellő hatást azonban nem értek el egyrészt a lassú ütem, másrészt a komplexitás hiánya miatt. A programot 1987-ben felülvizsgálták és a 2015/1987 (XI.16.) sz. MT határozattal módosították. Az MTA egy munkabizottsága 1992-ben áttekintette a Baiaton - 564 -