A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

közötti kapcsolatot és átmenetet megvalósító parti, bereki.l á­pl és mocsári élőhelye k hidrológiai és ökológiai feltárását. Az ilyen átmeneti jellegű élőhelyeken mind a hidrológiai,mind az ökológiai folyamatok folytonosan a küszöbszintszerü határ­helyzetek körül ingadoznak. Ezért az éghajlati, vizháztartási, vízminőségi éa élővilágbeli tényezők közötti kapcsolatok le­írása és a tájfejlesztés kérdésfeltevéseihez igazodó modelle­zése, illetve szimulációja a két állandósult élőhelyénél is sokkalta bonyolultabb és feltáratlanabb feladat. Ilyen küszöb­szint közeli helyzetekben az élővilág fejlődésének a 18.ábrán vázolt négy szakaszos fejlődési ciklusai felgyorsulásra haj­lamosak, mert a ciklus.-H; lezáró, illetve ujre inditó "krea­tiv pusztulás" szakaszát az időjárás és e vízháztartás vi ­szonylagosan nem nagy anomália! /szárazságok, hőhullámok, áx> vizek, teljes átfagyás, bczóttüz, stb./ is könnyen kiválthat­ját és a korábbiakból lényegesen különböző irányokba terelhe­tik. A modell szerkesztés és a szimulációs idősor vizsgálat fentebb vázolt tartalmú és irányzatú kisebb-nagyobb mozaikja­it természetesen a táj és a tó egészét érintő fejlesztési al­ternatívák és vizháztartási feltételei között egymással is össze kell kapcsolni. Ennek érdekében a vizhez kapcsolódó igai sokféle természet és társadalom tudományi szakterület együttes és összehangolt /egymás fogalomkörét, módszertanát és eszköz­tárát ismerő és a közös fejlesztési célok szerint rugalmasan módosítani, vagy kiegészíteni is tudó/ alkalmazása szüksé­ges. A Balaton tájnak a viz mint környezeti ée életminőségi tényező kiemelté és válságossá válásából fakadó mai történel­mi Bzakasza tehát gyakorlati igénnyé és szükségszerűvé teszi a vizzel foglalkozó sokféle szaktudomány belső és külső integ­rálódását, aminak főbb irányait és szintjeit a 19.ábr a vázolja. A viz és a táj kapcsolatának közös kutatása szintjén az emberi hatások meghatározó jelentőségűvé válásét és a jövő fejlődési változatait a múltbeli éghajlati, földtani, talej fejlődési, vizháztartási és élővilágbeli változások hosszabb távlatú fel­tárása alapján, azok uj hatásokkal bővült eredőjeként lehet és kell tekinteni. A tájfejlődésnek ebben a hosszabb múltba tekintő vizsgálatában fontos szerepük van a szaktudományok sa­játos informatikai alapjait és eszközeit a más szakterületekre - 85 -

Next

/
Thumbnails
Contents