A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

arailyen korábban volt, valószínűbb azonban, hogy a belső P terhelés a külső terhelés csökkenése miatt jelentősen megnőtt. 3,3.2,.A.F.enákirtó A Fenéki-tó P forgalmáról sokkal kevesebbet tudunk, mint a Hídvégi-tóéról. Az évszakos változásokkal kapcsolatban szinte alig van információnk, holott egy olyan rendszerben, melynek 95%-át sűrű növényzet borítja, ez talán még fontosabb. mint a nyiltvízben. Mai ismereteink szerint a lebegőanyag kiülepedése, a fitoplankton pusztulása, a víz alá merült makrofitonok és a planktonikus mikroorganizmusok P asszimilációja lehetnek a P forgalom meghatározó lépései A Fenéki-tó növényzetének szélámyékoló hatása a kiülepedett részecskék felkeveredését szinte teljesen megakadályozza, ezért a formált anyag visszatartása nagyon magas. A vízügyi adatok szerint a lebegőanyag 76%-a, saját méréseink szerrnt akár 90%-a is visszamaradhatott. A Bukóélnél a lebegőanyag koncentráció általában 10 mg H alatt volt, így az elfolvóó mennyiség számítása elég pontatlan lehet A formált P visszatartasa legalább 65% volt. a klorofill-a-é pedig 90% fölötti. Ugyanakkor 1993-ban a Hídvégi-tó lebegőanyag terhelése 40%-át tartotta vissza, formált P-ból 20%-kal több folyt el. mint amennyi beérkezett. A Hídvégi-tó elfolyó vizében a BHP fele lehet a mikroorganizmusok, elsősorban az algák biomasszájába kötve. A fitoplankton éves elsődleges termelését a Hídvégi-tóban a rendelkezésre álló fény korlátozza ugyan, a felső, jól megvilágított rétegoen azonban hatalmas algatömeg termelődik. Ezzel szemben a Fenéki-tónak csupán 1-2 %-a az a terület ahol az algák biomasszája még nagy. egyetlen más élőheive sem biztosít elegendő fényt a planktonikus fotoszintézishez. A terület 95%-át borító zárt nádasokban már a víz felszínén sem elegendő a fény. a víz alá merült makrofitonok pedig elfoglalják azt a csupán IC-20 cm vastag nyíltvízi réteget, ahol fotoszintézis lehetséges (18). A fénvhiány miatt a Fenéki-tóba érkező algatömeg fiziológiai állapota leromlik, ezt gyors kiülepedés és lebomlás köven. A gyors lebontásra utal az is, hogy míg a befolyó vízben átlagosan tízszer akkora volt a fitoplankton biomasszája, mint a baktériumoké, a Fenéki-tóban a baktériumok biomasszája általában nagyobb az algákénál. A befolyó víz átlagosan 14 ug P H-es ORP koncentrációja a Fenéki-tó felső szakaszán mérhetően emelkedik. 100 ug P l1-nél nagyobb iehet Jóllehet az itt felszabaduló ORP a Fenéki-tavon áthaladva többször is hasznosul maid ismét felszabadul, a kifolyó víz áltagos koncentrációja 1993-ban 40 p.g P H volt csaknem 3-szor annyi, mini a befolyó vízben. A Fenéki-tó ennek ellenére is visszatarthatta BHP terhelése 35%-át (1. táblázat). Ez a formált BHP jelentós csökkenéséből, elsősorban a fitoplankton "eltűnéséből" adódik. - 366 -