A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

(Ceraxophyllum demersum, 9. pont térsége). Meghatároztuk a nádasok élőbevonatának elsődleges termelését a 4. é« a 9. mintavételi pont térségében. A fitopiankton és a híriámovények fotoszintézisét

1 -módszerrel mértük (1,12). A nádas éiflbevonatának fotoszintézisét sötét-világos üveghengerben, oxigén indikálással határoztuk meg (12). A fotoszintézis méréseke; laboratóriumban, a napfény spekrrális összetételét imitáló klímaberendezésben végeztük, neutrális szűrőkkel előállított 7 különböző fényintenzitáson. 20-450 ÍEinstein/m ^sec tanományban. A mért fotoszintézis értékek (P) és a fényintenzitás (/) közötti kapcsolatot exponenciális telítési függvénnyel: irtuk le i5j: P'P^-nm-I/^)) .Ahol P^ a fotoszintézis maximális intenzitása. I k az a fényintenzitás ahol a függvény kezdeti lineáris szakasza metszi a P

llu

a értékét (fotoadaptációs paraméter). A helyszíni vízalatti fénymérések adataiból a kapott empirikus függvénykapcsolatok alapján kiszámítottuk a fitoplankton fotoszintézisét felületegységre vonatkoztatva is (mg Om^/óra ill. mg G'm-Vnap). 3 EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉSÜK 3. LA fitopiankton tömege és összetétele Az I. ütem elfolyó vize (ZI 1 pont) fitoplanktonban rendkívül gazdag, a fitoplankton maximális biomasszája megközelítette a 100 mg/l-t. A II. ütem 1. pontján a víz aígatömege felére csökkent, a 3. pontot elérve további biomassza csökkenést tapasztaltunk. A biomassza legjelentősebb változása a 3. és a 4. pont közön (itt váltja fel a nylltvizet a aádas) következett be. in a csökkenés 2 nagyságrendnyi volt. Ezt követően a fitoplankton tömege nem változott számottevően. (2. ábra). A II. tározó nagyon hatékonyan visszatartotta az I. ütem pianktontömegét, a fitoplankton biomasszája in átlagosan 650-ed részére csökkent. A kíorofillmérések alapján azonban azt kaptuk, hogy csak 100-ad részére csökkent. Ennek az eltérésnek a nádasvizben lévő makrofiton fragmentumok klorofill tartalma az oka. .Azaz a kiorofillmérés a II. ütem területén jelentősen felülbecsli a fitoplankton biomasszát. A tározotérben nemcsak a fitopiankton tömege, de összetétele is megváltozott. Az 1. ütemről fajgazdag fitoplanktonegyüttesek érkeznek, de a II. tározóban ez a fitoplanktonegyüttes csak az 1. és 3. mintavéteü helyen figyelhető meg. A tározótér többi pontján a fajok száma alacsony, fele-harmada az előbieknek. másrészt ezeken más a faji összetétel is. A klaszterelemzések 17) jói szemléltetik, hogy a Zalán érkezó rendkívül nagytömegű és fajokban gazdag aiganépesség a 3. mintavételi hely után eltűnik, és a 4. ponton már átadja a helyit a tározótér saját algaflórá.iának, amire a fajszegénység (és a nagyon kicsi biomassza.' .«llernző (3. ábra). - 541 -