A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

annyi P áramlón át a szervezeteken, mint amennyi foszfát a vízben voll, a foszfát csupán néhány percig tartózkodott a vízben. Rjgler (20) úgy is megmérte a szúrletbeli radioaktivitás csökkenésének sebességét, hogy a mintákhoz kis koncentrációban ([Pa] = 1 -5 ßg P1"

1) jelzetlen foszfort is adott. |P

a] függvényében a sebességi állandó (k, perc1) reciproka (a foszfát tartózkodási ideje a vízben) nagyjából lineárisan növekedett, többé-kevésbé összhangban állt a Michaelis-Menten modellel: v_

V • [

P°

U[

P<

] ~ ([/>.] + W + A',) (i) Minthogy v = k * ({P

a\ + Vol), az 1. egyenlet a következő módon linearizálható: I.-I-.^ITNAI k v™. (2) ahol v - a P felvétel sebessége (jig P H perc1) ^'maj - a P felvétel telítéskor mérhető sebessége (flg P H perc1) [/»O] - a víz kezdéu foszfát koncentrációja (jig P H) Kp - félielítési állandó (jig P l"

1), az a foszfát koncentráció, ahol v = 0,5 * Vmax Rigler óta számos tóban mérték a planktonikus mikroorganizmusok P felvételét izotópos módszerrel. Minden P limitált tóban - a Balatont is beleértve (7) - azi tapasztalták, hogy a foszfát tartózkodási ideje a vízben nyáron csupán néhány perc. a P-hiányos mikroorganizmusok rendkívül gyorsan felveszik a rendelkezésre álló foszfort. Az azonban több okból sem volt lehetséges, hogy az in situ P felvétel sebességét becsülhessük. Az első ok az. hogy a felvételi sebesség számításához ismernünk kellene a víz ortofoszfát koncentrációját. [PoH Rigler (20) megmutatta, hogy v koncentráció-függése csak akkor hiperbolikus iákkor írható le az 1. egyenlettel), ha feltételezzük, hogv [Po] sokkal kisebb, mini amit a szokásos molibdenáios eljárás ad. Azóta sokan igazolták, hogy a hagyományos kémiai mérést szisztematikus hibák terhelik, jobb módszen azonban nem sikerült kidolgozmok l.pl.18). A második ok magában az izotópos mérési módszerben rejlik. Rigler (19) úgy magyarázta a mintákhoz adott --P gyors eltűnését a vízből, hogy az a szervezetek és a közeg közötti gyors "kicserélődés" következménye. Egyensúlyban a plankton ugyanannyi P-t vesz fel. mint amennyit lead. a nettó felvétel zéró ivnet=0). Az izotópos módszerrel egyensúlyban mérhető felvételi állandó a ki- es beáramlásra jellemző állandók összege, bruttó érték. Megjegyezzük, hogy a "kicserélődés" kifejezés - megtévesztő módon - analógiát sugall a fizikai-kémiai kicserélődéssel. Az a folyamai, melyre Rigler utalt, energiaigényes, előfeltétele az élő szervezetek aktív P felvétele, ezéri helyesebb azt "szivárgásnak" nevezni. - 289 -