A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)
A tó sokévi átlagos vízforgalmát jellemző kifolyás/párolgás arány (le) - a Balatonra specifikáltan - a (10) és (13), valamint (1) összefüggések felhasználásával az átlagos évi csapadék (P,J és középhőmérséklet (T^j alapján a k= P,J0.89+8.63expf-(1.69+ 134/P,J]} k [191 r ^ (15) szerint számítható. A k vízforgalmi mutató éghajlati összefüggését a 4.ábra mutatja be. Az ábra tanúsága szerint a hőmérséklet növekedése és a csapadék csókkenése - összeségében az éghajlat arid jellegének erősödése - a tó vízforgalmi mutatójának csökkenéséhez vezet, a tó vízcseréje lelassul. A hőmérséklet viszonylag kismértékű. 0.5-1 C° növekedése és a csapadék ezzel együttjáró 5%-os csökkenése a jelenlegi vízforgalmi mutató 0.72-ről 0.52-0.57-re való csökkenését eredményezheti és ez kiválthatja a tó összes oldott anyag-tanaimának mintegy 50%-os emelkedését, azaz az éghajlat viszonylag kismértékű változásának a natasa is felerősödhet a vízforgalomban, méginkább egyes vízminőségi mutatóban. 4. ÖSSZEFOGLALÁS A természetes vízkészletváltózás tanulmányban bemutatón éghajlati modellje alkaimas eszköz lehet a tó vízháztartása, vízforgalma és egyes vízminőségi jellemzője éghajlati összefüggéseinek tisztázására, az éghajlati érzékenységi és hatasai vizsgálataihoz. A modell javítása elsősorban az éghajlati elemek évi menetének figyelembevételével lehetséges. Az éghajlati hatásvizsgálatokban alapvető kérdés, hogy a modell milyen megbízhatóan alkalmazható a modellalkotástól eltérő éghajlati körülmények között. dl IS V 4* 35 íá V Ot Í9 lí l < ábre * - 164 -
