A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

Az időrok csökkenő tendenciájának jellemzésére a lineáris trendvonal iránytangensének értékét választottuk. A 2. táblázatból látható, hogy éves időhorizonton a csökkenő tendencia a déli részvízgyűjtőn jelentkezik a legjobban, míg ugyanez a folyamat az északi részvízgyűjtőn a legkevésbé. A táblázatot tanulmányozva az is szembetűnő, hogy a két félév közül a nyári félévek idősorainai viselkedése a meghatározó az éves idősorok sokévi változása szempontjából. Valamennyi vizsgált területen a nyári félévek csapadékátlagidősorainak csökkenő tendenciája számottevően meghaladja a téli félévek ugyanilyen irányú változását. Az trendvizsgálat önmagában még nem nyújt elégséges információt az idősor időbeni váltokonyságáról. Ennek feltárása céljából minden idősorra 5 éves mozgóátlag-idősort illeszetttünk és 8-ad rendű polinomiális simítást végeztünk. Ez utóbbi két paraméter-idősor időbeli alakulása azt mutatja, hogy a vizsgált időszak második felében (1972-1992) másképpen fogalmazva 70-es évek elejétől - az általános csökkenő tendencia mellett kisebb lett a területi csapadékátlag adatok változékonysága, azaz az egymást kővető évek a lehullott csapadék mennyisének tekintetében közelebb álltak egymáshoz, mint a korábbi időszakban(1951-1971). (2.-4.ábra). Féléves időhorizonton a változékonyság csökkenése a nyári féléveknél egyértelműen jelentkezik, ugyanakkor a téli féléveknél ez nem jellemző. Elvégeztük a teljes vízgyűjtőre vonatkozó három idősor két, általunk választott szempont szerinti elemzését is. Első lépésként megvizsgáltuk, hogy a teljes időszakra vonatkozó átlagértékhez képest a vizsgált időszak első és második felében hány évben fordult elő alacsonyabb területi csapadékátlag. Eredményül az adódott, hogy éves időhorizonton az időszak első felében 9, második felében 14 ilyen év volt. Ugyanezen gondolatmenetet követve a nyári félévnél 8 és 14 év, téli félévnél 7 és 12 év volt az eredmény. Második lépésként az idősorokban azokat az éveket kerestük meg, amelyekben a területi csapadékátlag értéke legalább 10 %-kal elmaradt az átlagtól. Ennek a választásnak a magyarázata az volt. hogy másik jelentős sekély tavunk a Velencei-tó esetében elvégzett vizsgálatok mutattak többek között rá arra, hogy az átlagostól legalább 10 %-kal kevesebb csapadékot hozó év vagy még inkább 2-3 egymást követő évből álló évcsoport jelentkezése már számottevő vízhiányt, vízháztartási problémát okoz a vízrendszerben. A Balaton-vízgyűjtő éves területi csapadékátlagait áttekintve az 1951-1971 időszakban 4, - 105 -