A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

1. BEVEZETÉS Hazánkban keletkező szennyvizek 21%-a tekinthető kellően tisztítottnak, ezért mintegy 750-800 millió m3/év szennyvíz tisztítását, elhelyezését kell megoldani. Igaz, hogy ennek kisebb része keletkezik kis településen, azonban a különféle támogatások eredményeként igen sok kis település tervez teljes csatornázást, és szennyvíztisztítást. Nem mindegy, hogy egy-egy kis település milyen beruházási költséggel tudja megvalósítani a szennyvíz tisztítását elhelyezését, illetve milyen üzemköltség jelentkezik évente rendszeresen, ami végülis áttételesen a lakosságot terheli. A MÉLYÉPTERV több költségösszehasonlítő tanulmánya megállapította, hogy legkisebb beruházási és üzemköltséggel a faültetvénynyel hasznosítptt felületi szennyvíz öntöző telep valósítható meg, ezért ezt alkalmaztuk ahol erre lehetőség adódott. Több esetben nem sikerült erdő hasznosítású területet biztosítani, így olyan szennyvíz elhelyezési rendszert dolgoztunk ki, melyet más művelési ággal hasznosított területen is alkalmazni lehet. A felszín alatti öntözést, a klasszikus altalaj öntözés elemeit felhasználva fejlesztettük ki ilyen esetekre. 2. KÜLÖNBÖZŐ KIALAKÍTÁSÚ SZENNYVÍZ ELHELYEZŐ TELEPEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A szennyvíz elhelyező telepek megvalósítási lehetőségeit a környezeti adottságok alapvetően meghatározzák, azonban ezt igen jól részletezi a 9003/1983-as MÉM-EÜM-OVH sz. Szennyvízelhelyezési Szabályzat, valamint az MI-08-1735-1990 sz. Ágazati Műszaki Irányelvek, igy ezzel külön nem foglalkozom. Elsősorban azokat az összefüggésekkel ismertetem, amelyekkel gyakorlati tervezés során találkoztam. A szennyvíz elhelyezést, a műtárgyas biológiai szennyvíztisztítás megnevezéssel analóg, talajbiológiai tisztító telepnek nevezhetjük, hiszen itt a talaj végzi el a szervesanyag lebontási folyamatokat, s közben szerencsés esetben a felszabaduló /N, P, K/ valamilyen termesztett növény- 404 -