A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

3.2. Gazdasági megfontol ások A hagyományos eleveniszapos szennyvíztisztítás csak alacsony tápanyag eltávolítást eredményez, elsősorban a mikroorganizmusokba beépülő anyagok által. (leír. számítva a mechanikai tisztítási fokozatot, a táoanyag-eltavolítás mértéke 20 körül alakul. Ez a mérték általában - és egyre inkább -. nem elégíti ki a mai környezetvédelmi követelményeket [11] . A kémiai foszfor kicsaoatás módszerei (elő-, szimultán- és utókicsaoatás), valapint az önálló üenitrifikációs lépcső (közbenső- és utódenitrifikáció) együttesen nanasabb tápanyag eltávolítási hatásfokot biztosítanak. Ezek a módszerek jelentós számú töbolet-berendezés és vegyszeradagolási igénnyel léonek fel, amelyek megorágítják azoK alkalmazását. Mindazonáltal ezen technológiákra a jövőben is szükség lesz önállóan vagy a biológiai fokozatna integrált táoanyao-eltávolítási technológiákkal együttes alkalmazásban, ha azt a befoqadó védelmének érdeke megkívánja. A 6 sz. ábrán a három említett táoanyag-eltávolítási módszer áttekintő kcltség-grafikonját mutatom be. 6 sz.abra A tápanyag-eltávolítás összefüggése a fajlagos ráfordítással [2]. Ami az ábrán szembetűnően megjelenik az a biológiai tápanyag-eltávolítás viszonylag alacsony fajlagos költsége. Figyelemmel az eleveniszap fiziológiai paramétereire kifejtett kedvező hatásra (pozitív mikroorganizmus Hagyonanyos htnw P kicsapatás a önátó dtnitnfikációs fokozat Q. mFajlagos unmkettseq if/m

3, Ft/m*) - 362 -