A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

Fasorok, erdöfoltok, gyepterületek tűntek el, 100-300 ha nagyságú táblák alakultak ki. A meliorált területen 1,5-2,5 m mélységű vízelvezetők kerültek kiépítésre, más vízelvezetők megszűntek. A táblákon sűrűn elhelyezett betonaknák utalnak a felszín alatti drain hálózatra. A vízfolyások melletti gyepterületek (rétek), fás, bokros szegélyt adó facsoportok jelentősen lecsökkentek. Szántóterületek széle a "mederélig" tart. Az így' kialakított műterepre lehulló csapadékból minden feltétel adott a csapadék gyors távozásra, a jelentós árhullámok kialakulására, ezzel a völgyben lévő települések árvízi veszélyeztetésére. Nem szabad ugyanis arról megfeledkezni, hogy amíg a mezőgazdasági területek meliorációs feladataira évente jelentős összegek jutottak, a belterületi mederszakaszok rendezésére, belterületi vízrendezésre az anyagi javakat csak nagyon kis mértékben biztosították. A kialakult helyzet jelentős ellentmondást teremtett a külterület és belterület vízkárelhárítási viszonyai között. A veszélyhelyzetet növelték a mezőgazdasági táblák monokultúra jellegű használatai. (Bakonypéterd községet 180 ha nagyságú kukoricatábláról 35-50.000 m3 iszap árasztotta el.) 2. VÍZRENDEZÉSI MŰVEK JÖVÖBELI KIALAKÍTÁSI JAVASLATA 2.1. Műszaki megoldások A belterületi és külterületi vízkárelhárítási mű.vek kapcsolatára elméletileg jól kialakult megoldási lehetőségeket ismerünk. E témában sok újat mondani nem lehet. A külterület felől érkező, károsnak minősíthető csapadékvizeket a belterület határán, ill. az előtt övárkokkal, záportározókkal, terelőtöltésekkel lehet felfogni és a befogadóba vezetni. Kedvező terepviszonyok esetén a külterületről érkező és felfogott csapadékvizeket, a belterületet elkerülve, a belterület alatti mederszakaszon vezessük a befogadóba. - 29 -