A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

folyamatokat, a dinamikus programozást és a viszonyított témákat. A maximum elv összehasonlítható a dinamikus programozással alkalmazva a rendszer állapot-szerkezetót, de annak alkalmazása korlátozza a deriváltokat és megkívánja a szakaszolást, a folyamatos differenciálható funkciókat és a sikeres megközelítéseket. Végül a heurisztikus programozás olyanko; alkalmazandó, ha a csúcs-szabályokat kell leírni amelyek alkalmasak az optimalizáció megközelítésére. Az irodalmakat áttekintve, azt tapasztaltuk, hogy az optimalizáció különböző aktuális témáit, a gazdálkodási modell különböző elnevezésekkel rendelkezik. A név az irodalomban úgv fejlődött ki mii.! optimalizációs eljárások, melyek valamiféle célra lettek kifejlesztve. Tekintet nélkül az elnevezésekre, a gazdálkodási modell az az egyenlet, amely kifejezi a gazdasági visszatérülést a kontroll variánsok (manipulációs, döntési vagy független) ellenőrzésre vonatkoztatott speciális értékek folyamatából. Két közös nevet említhetünk meg, vagyis a profit-funkció vagy a költség funkció. Mindazonáltal a lineáris programozásban az objektív funkció meghatározást, a dinamikus programozásban pedig a visszatérítési funkciót alkalmazzuk. 4. OPTTMÁLIZÁCIÓS CÉ

L: Az irodalmi vizsgálataim szerint a felszín alatti víz öntözési célú kitermelésének optimalizálása során, az elrrúlt 15 évben nagy számú és széles körű optimalizációs célokat jelöltek ki, ezek csoportba sorolva a következők: - A nettó gazdasági nyereség jelenlegi értékének maximalizálása; - a felhasznált és szükséges víz költségének minimalizálása; - a talajvíz mennyiség kitermelésének maximalizálása; - kijelölt potenciál felület megvalósítása mint cél és ennek minél pontosabb szinten tartása; - a vízhasználat összes költségének minimalizálása; - a kitermelt vízhozam maximalizálása; - a talajvíz kitermelési költségeinek minimalizálása; - a hidrodinamikai nyomások összegének minimalizálása; - egy adott medence teljes egészére vonatkozó összes vízhiány minimalizálása; - a kutak optimális elhelyezésének meghatározása; - megadott víztérfogat megbízható kitermelésének maximalizálása évszakonként; - a talajvíz kitermeléssel kapcsolatos, egyes paraméterek optimális meghatározása (kiépítési és pótlási költségei, a szivattyú vásárlás és pótlás költségei, a szivattyúzás energia költségei), (Bostock, Simpson. és Roefs 1977); - az öntözéssel kapcsolatos optimalizálási célok: — a gyökérzóna méh bégének optimális meghatározása, valamint a felhasznált vízszükséglet maximalizálása. ( Barett és Skogerboe 1979; Protopapas és Bras 1987); - 170 -