A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

Az ember tehát, a víz Ivóvízként ennek mennyiségi igénybevétele után, megkezdte a víz minőségi igénybevételét, magyarul a víz szennyezését. A települések kialakulása és fejődése nyomán a technika fejlődése eredményeként az ember új és újabb feladatok megoldását kívánta a jelenlévő, mederből folyó víztől. Az ember felismerte, hogy a folyóvízben munkavégeztetési lehetőség (energia) van. (Természetesen nem az "energia" mai értelmű kifejezést értve a fogalom-alatt.) E lehetőséget kihasználva jelentek meg a különböző fűrészüzemek, kallómalmok, vízimalmok, stb. A folyóvíz munkavégeztetési lehetőségét, (energiáját) azonban- a meder természetes állapotában csak igen ritkán lehet, lehetett kihasználni. A mederben ezért olyan műveket kellett építeni, űj medreket kialakítani, amelyek segítségével az adott feladat megoldhatóvá vált. Az így jelentkező feadatokat oldották meg az adott korszak műszaki szakemberei, mérnökei. A társadalom igényelte és folyamatosan igényli a mérnöktől a sok egyéb mellett a vízgazdálkodás technikai létesítmények megoldását. A vízmérnök pedig, hasonlóan minden más szakemberhez, törekedett és ma is törekedik az igények kielégítésére. A vízépítési létesítmények az emberi élettel összefüggésben ívóvíz, mezőgazdasági, közlekedési, ipari igények esetében természetesen számos feladat megoldását szolgálták és szolgálják ma is. E feladatokra létrehozott művek természetesen kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatták az eredeti, természetes állapotot, de az ember tevékenysége folyamatosan alakítja az eredeti állapotot. 1.3. A település hadászati védművei A települések és a víziművek közvetlen kapcsolata jelentősen megnőtt akkor, amikor is a települések köré védműként építették ki a különböző csatornákat, tavakat, vízzel borított védműveket. - 145 -