A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

Ezért 1992. I. félévében az Országos Vízügyi Főigazgatóság felkérte az ÖKO-RT-t, hogy az OVF és a vízügyi igazgatóságok szakembereinek bevonásával vizsgálja meg az állami tulajdonú,vízügyi igazgatósági kezelésű vízfolyások és vizilétesítmények fenntartási és üzemelési munkáinak anyagi igényét.Az ÖKO RT. tanulmánya a vízrendezés teljes területére terjed ki, tehát magábafoglalja mind a síkvidéki, mind a dombvidéki vizrendezési feladatokat.A két tájtipus vízrendezési fejlesztése nem választható el élesen, - bár a műszaki megoldások eltérőek - mivel mindkét tájegységen a beavatkozások a vízkárok megelőzését, csökkentését szolgálják, továbbá az anyagi források is összekapcsolódnak egymással. A vízfolyások állapotromlása egyértelműen összefüggésbe hozható a beruházási és fenntartási pénzügyi keretek kor- látaival, a szükséges anyagi lehetőségek hiányával. 1988. évhez viszonyítva a dombvidéki vízrendezés (vízfolyás-rendezés) fejlesztési lehetősége napjainkig átlagosan 102,5 %-al, a fenntartási lehetősége pedig 112 °í-al növekedett. Ugyanezen időszakban az árváltozások és az infláció következtében a kivitelezési és a fenntartási költségek megduplázódtak, ill. egyes munkanemeknél ennél is nagyobb mértékben emelkedtek. Megjegyezzük, hogy a síkvidéki vizrendezési művek fejlesztési és fenntartási helyzete is hasonlóan alakult. Az ÖKO RT elemzését vizsgálva megállapítható, hogy 1992-ben a síkvidéken rendelkezésre álló fenntartási keret a szükséges összegnek csupán 33,8%-a, dombvidéken pedig 32,4 %-a. Tehát, mindkét tájtipus vizrendezési műveinek fenntartása nem volt elvégezhető. A pénzügyi adatok 1988-tól kezdődő vizsgálata nem ad kielégítő választ a vízfolyások gyors és nagymértékű állapotromlásának okaira, mivel a sík- és dombvidéki vízrendezés fejlesztésének reális arányait nem tükrözi az 1988-as ill. az azt követő évek. A már hivatkozott határozatok következtében 1981-tól érvényesült a síkvidéki koncentrálás, ezért hosszabb időszak vizsgálata tárhatja csak fel a kialakult állapotromlás bekövetkeztének okait.Ezért 1978 évtől kezdődően tekintettük át a sik- és a domdvidéla vízrendezési fejlesztések és fenntartások anyagi lehetőségeit. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy 1980-ig tartható volt a sík- és dombvidéki vízrendezés egyenletes, arányos fejlesztése, figyelemmel mindkét tájtípus vízrendezési igényére, a különböző nemzetgazdasági ágak elvárásaira /mezőgazdaság, ipar, települések, közlekedés, stb„'. 1981. évtől - a dombvidéki vízrendezés hátrányára - a síkvidékre koncentrálódott - 139 -