A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

KUTI LÁSZLÓ: A Duna–Tisza köze talajvizeinek kémiai jellemzői

É-on, Szolnok környékén nátrium—hidrogénkarbonátos és nátrium-szulfátos vizek egyaránt előfordulnak. D-en, Szeged és középen Lakitelek térségében a nátrium—hidrogénkarbonátos vizek az uralkodók, bár kisebb-nagyobb szulfátos foltok itt is előfordulnak. A három jellegzetesen szikes vizű területet nagykiterjedésű kalcium—hidrogénkarbonátos sáv választja el, és helyeként egy-egy magnéziumos sáv is található. A Tisza-völgy és a Hátság határán a talajvizek néhol magnéziumosak (5. ábra). A Duna-Tisza közén itt a legnagyobb talajvíz összes oldott anyag tartalmának értéke, szinte mindenütt több mint 1000 mg/l, s nagy területeken az 5000 mg/l-t, sőt a 10000 mg/'l-t is meghaladja. Különösen É-on, Szolnok környékén található nagy összefüggő foltokban 5000 mg/l-t meghaladó sótartalmú talajvíz. A térképek alapján megállapíthatjuk, hogy a Duna-Tisza köze talajvize uralkodóan kalcium-hidrogénkarbonátos jellegű. Összes oldott anyag tartalma a legnagyobb területen 500-1000 mg/l között van, esetleg kismértékben meghaladja az 1000 mg/l-t. A folyóvölgyekben, a homokbuckák és a löszvonulatok közötti laposokban, tehát azokon a helyeken, ahová áramlik a talajvíz és onnan elfolyni nem tud, mennyisége csak a párolgással csökken, csapdahelyzet alakul ki. Ennek következtében a talajvíz besúrűsödik, sótartalma meghaladja az 5000, sőt a Tiszavölgyben és egyes hátsági laposokban 10000 mg/l-t is, kémiai jellege pedig nátriumos lesz, 75-90 % körüli nátrium tartalommal. Ezen vizek leggyakoribb anionja a Duna-Tisza közén a hidrogénkarbonát, de főleg K-en szulfátos és néhol kloridos vizek is találhatók. - 93 -