A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. FEKETE ENDRE–DR. TÖRÖK JÓZSEF: Egy jellegzetesen mezőgazdasági település külterületén végzett talajvíz vizsgálatok tapasztalatai

gati részén - Felső-Dózsa dűlő, illetve Ménes-járás középső sávja - felel csak meg a követelményeknek. A külterület döntő részén a víz összes keménysége abba a kategóriába tartozik, amelynél az értékek meghaladják a tűrhető határt Ide sorolható a Ménes-járás nagyobb része, a Bába-dűlő északi része, illetve a Lápastó dűlő és a Márták dűlő. Ezeken a területeken belül találhatunk olyan kisebb térségeket - a Felső-Dózsa dűlőben a 6., a Márták dűlőben 18. és 25., a Lápastó dűlőben a 48., a Ménes-járás területén a 65 mintavételi hely környéke - ahol az összes keménység többszörösen meghaladja a tűrhető határértéket. A vizek friss szennyezésére utaló fontos mutató az ammónium-io

n koncentráció. E paraméter esetében a szabványértéket többszörösen meghaladó koncentrációt a térségben 11 kút esetében észleltünk, amely a vizsgált minták 15,9 át jelentette. A 11 esetből 7 a Ménes-járás területére, 4 pedig a Dózsa-dűlő területére esett, amelyből az a következtetés vonható le, hogy e térségek talajvize érzékenyebb a külső szennyezésekre. Ez a Ménes-járás területén a déli térséget (a község belterületéhez közelebbi) jelenti . A külső szennyezés és a talajvízben lejátszódó kémiai és biokémiai folyamatok következtében kerül a vízbe a nitrát-io

n. Ez élettani hatásánál fogva egyike azon kémiai anyagoknak, amelyek a vizeket alkalmatlanná tehetik ivóvízként történő felhasználásra. A kemizáció fejlődésével az utóbbi években mind a felszíni, mind a felszín alatti vizekben jelentősen megemelkedett a nitrát mennyisége. Hasonló je- 60 -