A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. GÁLOS MIKLÓS: Talajvízviszonyok értékelése a Metallochemia (Nagytétény) területének rehabilitációs munkáihoz

tett talajmechanikai fúrásoknál is. A fúrások sajnos - egyes esetektől eltekintve - igen csekély mélységig /0,5 - 1,0 m/ hatoltak le a fekvő pannon képződményekbe, igy függőleges szelvénybe foglalhatóan nem sok ismeretet nyújtanak. Mégis a fedetlen földtani térképen, az 1. ábra tanúsága szerint is látható módon, a pannóniai képződményekben két kőzetfáciest lehet elkülöníteni. Az egyik kőzetfácies csoportot homok-kavics; homokkő-kavicsos homokkő összefoglaló néven szereoeltethetjük. A másik kőzetfácies csoportot az agyagos, meszes homokkő képviseli, amelyet függőleges és vízszintes irányban homoklisztes aleurolitból, agyagos-homoklisztes-homokos aleurolitból álló rétegsorozat alkotja. A képződménysor általában finoman rétegzett. A rétegek néhány mm-nél nem vastagabbak, esetenként kötöttebb, meszes homokkő szerű változatba mennek át. A képződménysorban a megnövekedett karbonáttartalom az oka a kőzet összeállóbb homokkő-szerü voltának is. A pleisztocén korú Duna működése a fúrások rétegsorában nyomon követhető. Pusztitó-épitő tevékenysége, a terület nagyobb részének geomorfológiai fejlődését meghatározó tevékenysége a pleisztocénig visszanyúlóan rekonstruálható. Kétségtelen, hogy már a legidősebb pleisztocén Duna is kifejtette épitő-pusztitó hatását a területen. Ennek nyomait nem találjuk meg, mert folyamatos működése során az előzően lerakott üledékanyagot újra feldolgozta, fiatalabb üledékanyagába beépitette. Ez úgy értelmezhető, hogy a würmi eljegesedést megelőző nagy felkavicsolódás az összes würmöt megelőző üledéket kihordta, teljes szelvényében denudálta és egységes, általában 1-2 m vastagságú, de helyenként azt meghaladó, ún. báziskavics réteget teritett az eróziósán letisztitott felszínre. A felsőpleisztocén Duna által erodált idősebb aljzat a területen eléggé változatos képet mutat. A mai Duna mentén az aljzat magassága 85-87 m körüli, ezzel megegyező ÉK-DNY-i csapásban sasbérc szerűen az aljzat 90 m körüli magasságra emelkedik. Az aljzatnak ez a morfológiája nemcsak a pleisztocén Duna kivéső tevékenységével, hanem az aljzat szerkezeti preformáltságával, kőzettani állékonyságával is kapcsolatba hozható. A holocén folyóvízi tevékenység összletében a folyóvízi homokos kavics változatos összetételű. A folyóvízi aleuritos homok az ártéri alacsony terasz fedőképződménye. - 251 -